Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
1-2. szám - Újraolvasó - Horváth Elek: Pápay Sámuel emlékezete
Újraolvasó Zajlik a nyelvújítási harc. Pápay Kazinczy magyar nyelvét és irányát „Teuto-Gallico-Hungarismus"-nak nevezi16. Pázmándi Horvát csúfondá- rosan azt írja P. Takátsnak, hogy Kazinczy nyelvbővítésének nem saját kútfeje a római nyelv, amelynek szavain — amint Pápay kifejti — egyet tekerint. Lassankint Berzsenyi is elhidegül, Kisfaludy pedig gyűlölettel harcol ellene. Az ortológusok eddigi különállása tehát a legélesebb szembenállássá fejlődik. Megjelenik a „Mondolat", amely bizony kissé mosdatlan stílusban ostorozza Kazinczy! Pápay azonban nagy kárát látja irodalmunk ennyire két táborra szakadásában, s segíteni akar a helyzeten. írja is Vitkovics Mihálynak a Mondolatról, hogy „az egy irtóztató bolond esküdtünk (Somogyi Gedeon17) műve, aki egy esprit de conduite nélkül való18 mendikásos legény". Mondja, hogy égesség, pusztítsák a megyének ezt a szömyfajzatját, valahol csak találják. A hangulat a dunántúli gárda tagjai között már olyan, hogy fel akarják kérni Kazinczy vármegyéjét, hogy tiltsák el őt az írástól. Mérsékletét csak Pápay őrzi meg, aki ezekben az időkben is tartja a barátságot Kazinczy- val, de leveleiben keményen megmondja véleményét. írja, hogy a nemzet előbbi munkáit kedvesebben fogadta, mert „eleinte szerencsésebben eltaláltad azt a hangot, melyet tartani kell az újságra szoktatásban... ma már publicumod igen megfogyott!" Pápay azonban — szerinte — Kazinczy eltévelyedése ellenére azért küzd, hogy a nyelvi párharcot megszüntesse, mert tudja, hogy vesztes csak nyelvünk lehet. így fő törekvése Kisfaludynak és Pázmándi Horvátnak kibékítése Kazinczyval. Nagy fába vágta a fejszéjét, de törekvését — irodalmi életünk nagy hasznára — siker koronázza. 1822-ben, ismételt sürgetésére, Kazinczy levelet ír Kisfaludynak, melyet Pápay személyesen ad át. Kisfaludy a feléje nyújtott jobbot elfogadja, s baráti hangon válaszol, melyet Kazinczynak szintén Pápay küld el. Kísérő levelében pedig büszkén kérdezi, vajon nem méltán kevélykedhetik-e, hogy neki jutott a 16 Hasonlóan fogalmaz Kisfaludy, aki szerint az idegen szavakat a magyar nyelv „természete és accentusa szerint" kell használni: „Ne legyünk egyszer Teuto-magyarok, máskor Gallo- magyarok, harmadszor Olasz-magyarok 's végtére semmi Magyarok. (...) Ezt nem tekinthetem másként, mint annak nyomorúltt fitogatását, hogy azon nyelveket mind értyük, a' mellyekből lopunk." Kisfaludy Sándor levele Ruszék Józsefhez. Sümeg, 1816. június 3. Vö.: Kisfaludy Sándor minden munkái. Kiadja Angyal Dávid. (Negyedik kiadás). Bp., 1893. VIII. 292-309., az idézet: 304. 17 Somogyi Gedeon (1783-1821) jogász, a nyelvújítási harc szereplője. A pápai kollégiumban tanult, 1806-ban a pozsonyi jogakadémia hallgatója lett. Veszprém vármegye szolgálatában járási esküdt, majd a megyei levéltár regisztrátora volt. 1813-ban kiadta a „Mondolat" című neológus-ellenes röpiratát. Művelt, irodalomkedvelő személyiség volt, a mérsékelt nyelvújítást nem ellenezte. 18 esprit de conduite nélkül való = faragatlan 222 Acta Papensia V (2005) 1-2.
