Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Műhely - Kasza Georgina: „Mitsoda élet az illyen!" Péter Krisztina contra Szőke László
Műhely A válóperekkel kapcsolatos intézkedések nemcsak pátensek és ország- gyűlési törvények formájában születtek. Számos olyan bejegyzés található az egyházkerületi jegyzőkönyvekben, amelyek a papi békéltetések során felmerülő problémákra hívták fel a figyelmet. A válóperek lebonyolításához szükséges költségeket mindig a felperesnek kellett állnia.17 A perköltségek nagyobb összegekbe kerültek, így előfordult, hogy azokat nem tudták kifizetni. Ily esetben a Királyi Táblára, mint feljebbviteli fórumra a per mellé szabványos szegénységi bizonyítványt is csatolni kellett. Az egyházkerületi közgyűlés erre a lelkészek útján hívta fel a felek figyelmét.18 Az egyházi békéltetési eljárást egyházmegyei szinten is szabályozták. Például megkövetelték, hogy a békéltetési kísérletről kiadott bizonyságlevelet az egyházközségi elöljárók nevében a prédikátor és a kurátor írja alá, s az egyházközség pecsétjével hitelesítse."19 A VÁLÓPER ÚTJA A KERESŐLEVÉLTŐL A KIRÁLYI TÁBLÁIG A válóperek a polgári peres anyagban maradtak fenn. A pereket elemezve tehát a polgári peres eljárási folyamatba is betekintést nyerhetünk.20 A válóperes eljárás a keresőlevél, vagy keresetlevél benyújtásával kezdődött, amelyeket a felperes, a sértett fél írt. Tartalmazta, hogy ki, mit, milyen jogon követel. Ebben a válásra való jogalapot a törvényekre való hivatkozással kellett közölni. Minél több törvényre hivatkozott valaki, annál inkább meg tudta alapozni a keresetét. Ezek a keresőlevelek személyes hangvételűek; sokat elárultak a házasságban élők személyiségéről, gondolkodásáról, és magáról a házasságról is. A keresőleveleket a felperes saját kezűleg írta. így a leírt gondolatok, s problémák a felperes saját problémái voltak. A helyi prédikátor csak ritkán nyújtott segítséget a keresetlevelek megírásában: abban az esetben, ha az érintett nem tudott írni.21 A keresőlevél több példány17 A legtöbb válópernél mellékelve feltüntették a perköltségeket is. „Perköltségek: 3. A Per Relatíója Taxája 2 Florintl 2. A C. alatti Vizsgálat Taxája 3 Florintl 3. A C. alatti Tanuk napszáma 3. 30 Florintl 4. Ugyan azon C. alatti Vizsgálat authenticatioja Taxája 2 Florintl". 1812. H. I. 10. Horváth István és Keresztury Juli válópere, VeML, IV. 3. a. Polgári perek, 1801-1848. 18 1842. évi februári őrségi egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyve, No. 3. 19 1841. évi februári veszprémi egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyve, No. 80. 20 A részletesen vizsgált válóperes esetek nagy része mezővárosokban történt. A mezőváros a reformkorban sajátos jogállású településként értelmezhető. Azokat a „városokat" tekintették mezővárosnak, amelyek bizonyos kiváltságokat szereztek. A mezőváros általában megőrizte agrárjellegét, de jelentősebb piacközponti szerepet is betöltötték, vagy bizonyos esetekben egyben egyházközpontok is voltak (pl. Veszprém). A válóperek esetében az eljárás különbözik a szabad királyi városoktól. Ezt elsősorban a papi békéltetésekre értem. 21 A helyi prédikátor által írt és fogalmazott keresőlevelek maradtak fenn. Palotai Anna és Szüts Sára kérelmét egyértelműen a helyi prédikátor írta. 1843. évi egyházkerületi közgyűlés No. 36. Acta PAPENS1A IV (2004) 1-2. 19
