Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Kisebb közlemények - H. J.: Márton Gábor református esperes méhészeti szakkönyvények kiadása és olvasói
Kisebb közi emények zású Ruszék József (1779-1851) keszthelyi apátplébánost, filozófust; Vámosi Sáári László járási szolgabírót, diszeli birtokost, továbbá Szabó János kővágóörsi református tanítót, Vadnay Károly táblabírót említhetjük meg. A korabeli Veszprém megyéből többek közt Átal Ferenc görzsönyi református lelkészt, Békássy Imre középbirtokost, Bézsán (Bésán) István vármegyei első alispánt, Csirke János veszprémi ügyvédet, „több tekintetes uradalmak fiscálissát", gróf tolnai Festetics László nagybirtokost, Herbst József kislődi káplánt, Hetessy Imre mezőlaki tanítót, Jursits János táblabírót, [Mándi] Márton István (1760-1831) pápai református főiskolai professzort, Nagy János kéttornyúlaki református lelkészt, Pápay Sámuel (1770-1827) táblabírót, irodalomtörténészt; Siivegjártó Pál palotai katolikus plébánost, Szalm János mihályházi református lelkészt, Zsoldos Jákob mezőlaki református lelkészt, Zsoldos János (1767-1832) pápai orvost, Veszprém vármegye főorvosát, valamint Vámdi Istvánt, a pápai református kollégium seniorát találjuk az előfizetők között. Az olvasók Márton Gábor könyvének segítségével a méhészet tudományát gyakorlati szempontból, a hazai viszonyokhoz alkalmazkodva ismerhették meg. A kötet első részében a méhészetet a gazdasági ágak közt helyezte el, s a méhtartást éppúgy ajánlotta a nagy-, mint a közép- és kisbirtokosoknak. A második részben a „gazdaságos méhtartás" alapjait mutatta be a méhek ismertetésétől, a méhes kialakításától a méhész évszakonkénti tevékenységén át a méhcsípésig, a méhek betegségéig. Zárásként „megfejtendő kérdéseket" tett fel, s javaslatokat várt pl. arra, hogy hogyan lehetne az ország méztermelését felmérni, a méhtartást virágzóvá tenni, azt az iskolákban tanítani. De kíváncsi volt arra is, hogy lehet a mézet patikában gyógyszerként, alapanyagként hasznosítani vagy a cukor felváltására alkalmazni kávé és tea fogyasztásakor, hogy ezzel az importot csökkenteni lehessen.33 Végül az a kérdés izgatta, hogy melyik az ideális méhészkönyv? Talán az, melyet „minden falusi méhes gazda, a' ki tsak olvasni tud, hasznára fordíthat", vagy inkább két méhes könyvet kellene írni: „edgyiket a tanúit, a' másikat a' tanulatlan embereknek számokra".34 33 Értékes kultúrtörténeti adat, hogy szerinte az utóbbi 20 évben széles körben elterjedt, „el- közönségesedett" a kávéivás, sokan még adósságba is verik magukat, hogy egy-egy font cukrot 4-5 forintért megvásároljanak. Egy-egy család egy évben 60, 100 forintot, sőt még annál többet is kiad cukorra, ahelyett, hogy azt mézzel helyettesítené. Vö. MÁRTON: i. m. 70-71., 74. w MÁRTON: i. m. 252. Acta Papensia IV (2004) 3-4. 181
