Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Szemle - Péter Katalin: A reformáció: kényszer vagy választás?
Szemle az új felekezetbe illetve — más értelmezések szerint — kényszerítették az áttérésre. A már említett Perényi Péterről idézi a szerző azt a másik anekdotát, miszerint böjt idején egész falvak népét kényszerítette szalonnaevésre. Hogyan történt mindez? Milyen infrastruktúrával tehették meg mindezt? Honnan vettek elég prédikátort, hiszen alig pár év telt el Luther fellépése óta? S végül az előzmények, az anyanyelvről és a vallásról mondottak ismeretében nem lényegtelen kérdés, hogy miért is tették volna ezt? — teszi fel a kérdéseket Péter Katalin. A birtokait reformáló földesúr képét két feltételezhető forrásra vezeti vissza. Egyrészt a XVII. századi ellenreformációnak a visszavetítéséről van szó, amikor a földesurak valóban tevékenyen részt vettek birtokaik vallási képének megváltoztatásában; másrészt köszönhető ez a földesurak — a források által egyértelműen alátámasztott — élénk hitéletének. Ennek ellenére minden megfontolás, a források és a józan ész is azt diktálja, hogy elfogadjuk, a földesurak keveset törődtek jobbágyaik vallásgyakorlatával. Megtehették ezt, hiszen a reformáció nem hozott változást a jobbágy- földesúr viszonyban, nem sértette a földesurak érdekeit. Péter Katalin válasza tehát a bevezetőben és a címben feltett kérdésre az, hogy a reformáció Magyarországon az egyszerű ember számára választás volt. Volt lehetősége választani, s ez azt jelenti, hogy megismerte, megismerhette a különböző tanításokat, és választhatott közülük, mégpedig azt, ami meggyőzőbbnek bizonyult, világképébe jobban beleilleszkedett. Ugyanakkor ez egyáltalán nem magától értetődő. Azt is jelenti mindez, hogy személyes függősége nem terjedt odáig, vagy — másként megfogalmazva — személyes szabadsága odáig terjedt, hogy önmaga dönthetett életének egy nagyon fontos részéről. Ez a döntés feltételez egyfajta műveltséget, amit a szerző a világ és a szellem dolgaiban való eligazodás képességével határoz meg. Remélem, hogy ez a rövid összefoglaló sokak kedvét felkeltette ahhoz, hogy résztvevői legyenek annak az izgalmas utazásnak, amit a kötet elolvasása kínál. Különösen ajánlható ez az írás a középiskolai történelemtanároknak, illetve a történelmet szerető és gondolkodni akaró diákjaiknak. Végezetül a kötet egyetlen hiányosságára szeretném felhívni a szerző és a kiadó figyelmét. Hiányzik a kiadványból az irodalomjegyzék, ami megnehezíti az érdeklődő olvasó dolgát, ha további, a témához kapcsolódó magyar és idegen nyelvű munkákkal szeretne megismerkedni vagy' ha a bőséggel hivatkozott szakmunkák adatait szeretné visszakeresni. írj. Hermann István 200 Acta Papensia IV (2004) 3-4
