Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Szemle - Sárosi Bálint: A cigányzenekar múltja 1776–1903. Az egykorú sajtó tükrében
Szemle Szemle SÁROSI Bálint: A cigányzenekar múltja 1776-1903. Az egykorúi sajtó tükrében. Bpv Nap Kiadó, 2004. Illusztrált, 480 oldal. A magyarországi cigányzenével és annak múltjával Liszt Ferenc foglalkozott először, 1859-ben Párizsban megjelent művében. (Des Bohemiens et de leur musique en Hongrie. Paris, 1859., magyarul: A cigányokról és a cigányzenéről Magyarországon. Pest, 18611). Akkoriban meggyőződéssel hitték, hogy a cigányzene az egyetlen hiteles magyar zene, ezért sokan felháborodtak Liszt megállapításain, mely szerint a cigányok által játszott muzsika nem eredeti magyar örökség. Mások megpróbálták „tudományos" alapon cáfolni mindazt, amit — nem éppen tudományos érvekkel — Liszt állított. Nem csoda, hogy egyik oldal sem járt sikerrel, hiszen a bizonyításhoz a megfelelő forrásanyagot csak a XX. század népzenekutatóinak munkássága szolgáltatta. Akik a cigányzenéről a XIX. század második felében írtak, azok többsége igyekezett azt „egy romantikus álmokkal színezett magyar történelemhez kapcsolni. így gyűltek össze e témáról és gomolyognak egymás mellett máig a köztudatban tények és legendák, józan gondolatok és tévhitek. Most, hogy távolodunk a cigányzenés korszaktól, már nem az a gond, hogy nem látjuk a fától az erdőt, hanem az, hogy a részletekről — a „fákról", a korszak apró tényeiről — sincs összefüggő képünk, s így az egészről, a cigányzenét kedvelő 1 Reprint kiadása megjelent a Magyar Mercurius Kiadó gondozásában 2004-ben, a „Magyar Roma Történeti Könyvtár" c. sorozat 2. darabjaként. az egészről, a cigányzenét kedvelő társadalomról alkotott képünk is kiegészítést kíván." így ír Sárosi Bálint népzenekutató közelmúltban megjelent könyvének előszavában. A szerző — aki már harminc éve foglalkozik a cigányzenével — most a XVIII. század közepétől a XX. század elejéig tekinti át a téma történetét a korabeli sajtó tükrében. A munka történetileg ott indul, ahol a magyar nemzeti mozgalmak gyökereznek: a XVIII. század második felében. Az egyik legelső írott emlék ezzel kapcsolatban az a kiváltságlevél, amelyet galántai gróf Eszterházy Ferenc adott ki 1751-ben egy öt zenészből álló szenei cigánybandának. A földesúr a zenészeket minden, a zenélésen kívüli kötelezettség alól fölmenti, „hogy mai napságtúl fogva ők mindenkitül udvari szabad musikásoknak neveztessenek, hívassanak és böcsültessenek. "2 Tőlünk néhány száz kilométerre — Bécsben — már Mozart zenél, Haydn és Beethoven, nálunk meg Czinka Panna: egy híres cigányprímás, aki 1772-ben halt meg. Róla 1776-ban emlékezik meg először a korabeli sajtó (Anzeigen aus saemtlichen kaiserl. königl. Erblaendern), ezért kezdődik Sárosi Bálint kötete ezzel a közleménnyel. 2 SMITH, B. Gilliat: An Eighteenth Century Hungárián Document. Translated with Introduction by----. = Journal of the Gypsy L ore Society, 42 (1963) 50-53. Idézi Sárosi a 6. oldalon. Acta PAPENSIA IV (2004) 1-2. 97
