Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Műhely - Hudi József: Ethey István veszprémi könyvkötő tevékenysége (1746–1760)
Műhely tése után fölállította ponyvasátorát, mely áruit és magát is megvédte az idő viszontagságaival szemben.22 Bizonyos, hogy Ethey gyakran látogatta a pápai, győri vásárokat, hiszen az itteni könyvkötőkkel rendszeres üzleti kapcsolatban állt. Székesfehérvár (Fejér vm.), Tapolca (Zala vm.) mintegy 50 km-re, Zirc és Palota pedig alig 20 km-re volt Veszprémtől. Akárcsak Balatonfüred, amely mint gyógyfürdő éppen Ethey működése idején kezdett ismét fellendülni. De messzebb is eljutott. Egyik alkalommal éppen Szekszárdról (kb. 130 km-ről) érkezett haza, amikor felesége minden különösebb ok nélkül reá támadt, haját cibál- ta, s alaposan helyben hagyta. Az elmondottakból két fontos következtetés adódik: 1. ) Annyi bizonyos, hogy áttételes üzleti (nyomdai) kapcsolatai jóval nagyobb földrajzi távolságokat fogtak át, mint rendszeres vásározásai. 2. ) Kereskedési tevékenysége a dunántúli ellenreformáció legkeményebb esztendeiben is túlmutatott a szűk felekezeti és etnikai határokon, hiszen katolikus és protestáns, magyar és német kiadványokat egyaránt forgalmazott. 3. ) Természetesen az szóba sem jöhetett, hogy ő Padányi Bíró Márton veszprémi püspöktől (1745-1762) bármiféle megbízásra szert tehetett volna, hiszen Padányi csak katolikus könyvkötőkkel, így többek közt Baumeisterrel dolgoztatott. A hagyaték felmérése során külön vették számba a könyvkötő raktár- készletét, a közös szerzeményeket, s Mészáros Anna özvegységében szerzett javait. A városi kiküldöttek mellett szakértőként Baumeister Xavér Ferenc és Horváth György könyvkötő vett részt. Az inventáriumban rövidített címet, a könyv formátumát, példányszámát, darabonkénti becsárát, végül a tétel összértékét tüntették fel (forint, dénár jelöléssel). Az összeírás a kereskedelmi forgalom nagyságát és az olvasói szokásokat is megvilágítja. Ethey halála után (1760) készült inventárium 8 oldalon át sorolja a közel 3300 kötetet kitevő raktárkészletet, amelyből kitűnik, hogy a megélhetés alapját a „kelendős könyvek": a tankönyvek és a vallási kiadványok alkották. Az első csoportba ábécéskönyvek, katekizmusok, aritmetikák, grammatikák, poétikák, a másodikba az ének- és imakönyvek, kis és öreg bibliák, Szent Anna, Szent Ferenc életéről szóló históriák, elmélkedések, prédikációk, különféle ájtatos olvasmányok tartoztak. Első pillanatra meglepő, hogy a korszak legnagyobb példányszámú kiadványai, a kalendáriumok teljesen hiányoztak a május 9-én felvett leltárból, ami azt mutatja, hogy tavaszra már nem volt raktáron belőlük. 22 VeML V. 102. c. „Külömbféle irományok". Fase. V. No. 46. Az 1763-ban felvett inventáriumban felesége a közös szerzemények között szerepel: „Sátorhoz való eszköz ponyva nélkül", ami jelzi, hogy a ponyvát már értékesítették. ACTA PAPENSIA IV (2004) 1-2. 5
