Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Forrásközlés - Köblös József: Liber legum coetus Papensis. Újabb kutatások a pápai református kollégium első törvénykönyvével kapcsolatban
Forrásközlés Ián érdekes munka, de a történészek sajnos csalódva kénytelenek félretenni, mert semmi konkrétumot nem árul el a zendülés körülményeiről. Ami miatt mégis fontos számunkra, az az, hogy címlapján szerepel az 1733. április 8-i dátum!37 A második diáklázadásról szóló jegyzőkönyvi bejegyzés adatai visszamenőleg megerősítik azt az általunk bizonyított tényt is, hogy a Trócsányi által idézett keltezetlen irat valóban az 1725-ös zendülésről tudósít. Abban ugyanis még csak szó van arról, hogy be fogják vezetni az aláíró diákok eskütételi kötelezettségét, míg 1733-ban ez már létezik. Erre utal az, hogy a jegyzőkönyv a pártütő diákokat hiti szegett Iffjuságnak titulálja. Ha már a diáklázadásoknál tartunk, pár szó erejéig még vissza kell térnünk a lázadó diákok megbüntetésére. Mind az 1725-ös, mind az 1733-as zendülés után a presbitérium elhatározza, hogy példát fog statuálni, és a lázadókat örökösen kizárják a kollégium kötelékéből, sőt, második esetben az ország összes iskolájának látogatásától is el akarják tiltani őket. Mennyire vált ez valóra? Alighanem csupán írott szándék maradt. Az 1733-as zendülés előzményei közt a jegyzőkönyv első helyen említi, hogy a korábbi (alighanem az 1725-ös) pártütés résztvevőit nem büntették meg eléggé, sokakat visszavettek, mert a patrónusok melléjük álltak. Ekkor, 1733-ban nagyon fogadkoznak, hogy ezt a hibát másodszor nem fogják elkövetni. Mindenesetre az ekkori zendülés egyetlen név szerint ismert résztvevője, a Szomorú éneket szerző Szekér János valamikor 1736 és 1739 között újból feltűnik a togátus diákok között, tehát ő megtalálta a kiskaput büntetése elengedéséhez.38 A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy a pápai egyházközség történetírója, Tóth Endre, aki ténynek veszi az 1725-ös diáklázadást, nem tud az 1733-asról, viszont említ egy 1737-est. Szerinte ennek közvetlen következménye, hogy 1738-ban „az iskolai törvényeket újra revideálják, összeírják, és azokat negyedévenként a prédikátorok, a 37 [A füzet első lapján:] Az Papai Reformata Scholábut ki jött Iffjakrúl Szomorú Szereztetett Ének. Az 1733. Esztendőben, azaz az Aprilisnek 8dik Napjan Ira ala. O! Széles kerekségű föld, melly fiivekkel vagy zöld, lstb.1. [A füzet végén áthúzva:] /Irattatott ez az szomorú Ének Szekér János által, mellyel is kivan szivessen szolgálni Kő Susánának./ DREKK O. 763. (Régi jelzete: DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai, Liszkay-gyűjtemény, 203. sz.) 38 1735. április 29-én még nincs a togátusok közt. DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai. Liszkay-gyűjtemény, 211. sz. A Szoboszlai István rektorságának első harmadában aláírt diákok közt ott szerepel neve, ez a lista valamikor 1736 folyamán lehetett bemásolva. DREKK O. 353. 100. Egy 1737 után keletkezett névsorban szintén a togátus alumnusok közt fordul elő. DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai. Liszkay- gyűjtemény, 226. sz. 50 Acta Papensia IV (2004) 1-2.
