Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Kisebb közlemények - Mezei Zsolt: Kozma Andor egy betiltott verse
Kisebb közlemények A táltos álma Nagy műve teljes hős Árpád vezérnek, A honszerző hadak pihenni térnek. A Kárpát-fallal védett ős lapályon, Sátorfalukban csöndes mély az álom. Karámban a lenyergelt paripák, Hátukra holnap szántó rak igát. A harcnak vége, jő a munka-kezdet — És erre is elszánt a büszke nemzet. A daliák még az éjét átalusszák, Holnap ekével feltörik a pusztát. Hatalmas lélegzésük száll s dagad, Libbentgeti a sátor-vásznakat — E kívül semmi mozgás, semmi nesz... De most kiáltás támad... Halld mi ez? A mint dörög, víjog, süvölt, Megreng belé az ég, a föld — És minden sátor fölriad, Talpon a marcona hadfiak: — Hol a kopja? ... az íj? ... hol a vas? Ki üvölt? ... ki rival, Mint téli vihar? A táltos, a látó, a javas! Ott magasúl fel a sátra előtt... Halld! ... Szent, amit ő mond... Érted-e őt? Nyergeljetek! ... Iszonyú álmot láttam, Egy teljes évezert álmodtam át. Megálltuk hősien, bár nem hibátlan — S aztán: ebek fogára adtak minket, Utódainkat, véreinket, Mert becsülettel védtük a hazát. Nyergeljetek! ... Mi másnak még titok, Azt láttam én s az jönni fog. Minő jövendő... Nyugság mily kevés! Örökkön élet és halál között A sorsunk ezredévi szenvedés, Nemes fajunk szüntelen üldözött. Testvértelen, rokontalan, — Jaj annak, aki maga van!... Acta Papensia IV (2004) 3-4. 175
