Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)

3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: A Dunántúli Református Egyházkerület statisztikája 1817-ben

Forrásközlés

1. sz. táblázat

A Dunántúli Református Egyházkerület területén élő református lakosság lélekszáma (1774-1817)

Egyházmegye

Reformátusok

lélekszáma

1774-ben

Reformátusok

lélekszáma

1817-ben

Növekedés

I.

PÁPAI

25.5443

17.898

12%

II.

ŐRSÉGI

10.559

III.

BELSŐSOMOGYI

24.429

35.679

46%

IV.

PEREMARTONI

(Mezőföldi)

19.500

24.308

25%

V.

TATAI

17.335

20.667

19%

VI.

VESZPRÉMI

18.806

19.180

2%

VII.

KOMÁROMI

5.813

34.869

600%

VIII.

BARSI

12.031

17.813

48%

IX.

DRÉGELYPALÁNKI

[-]

5.105

[-1

Összesen:

123.458

186.078

51%

Az adatokat összevetve úgy tűnik, hogy az 1774 és 1817 között eltelt 43 esztendő alatt a dunántúli reformátusok lélekszáma több mint 50%-kai emelkedett. Az adatokat azonban több szempontból is óvatossággal és kellő körültekintéssel kell kezelnünk, mivel 1774-ben nem készült teljességre törekvő felmérés. A drégelypalánki egyházmegye összeírása nem került az egyházmegyei levéltárba. A fennmaradt összeírások eltérő pontosságúak. Az összeírást végző esperesek nem mindegyik helységről nyertek adatokat, s ahol elvégezték az összeírást, ott sem mindenkit vettek nyilvántartásba: „az összeírok számos helyen csak az adózó (contribuens) népességet vették szántba, így nem kerültek az összeírásokba a jobbágy falvakban élő uradalmi alkalmazottak (árendások, uradalmi tisztek stb.), akik között protestánsok is lehettek. "3 4

Egyéb tényezők is szerepet játszottak abban, hogy a statisztika torzít. A megfélemlítettség légkörében az összeírók az 1770-es évek közepén egyes kisrégiókba el sem jutottak. A nyilvános vallásgyakorlattól megfosztott helységek reformátussága némelykor egyszerűen „eltűnt" az egyházleírásokból, s a belőlük összeállítható statisztikákból. Ezért hangsúlyozta a bevezető ta3 Az őrségi egyházmegye 1808-ban vált ki a pápaiból. Történetéről lásd: PATAKY László: Az őrségi református egyházmegye története. H. n., 1992.

4 EGYHÁZLEÍRÁSOK 2002. 20.

134

Acta Papensia IV (2004) 3-4.