Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Szemle - Égető Melinda: Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból. Hegytörvények forrásközléseinek gyűjteménye (1470–1846)
Szemle zését.6 A felvetett problémák máig megválaszolatlanok maradtak. Az alapvető forrásnak tekintett artikulusok, hegytörvények alapján a szőlészeten, borászaton kívül csupán a paraszti gazdaság két területe: a szőlőhegyi gyümölcstermesztés és a szőlőhegyek állattartásban, takarmányozásban játszott szerepét vizsgálták.7 Az autonómiával kapcsolatos problémakör még további forrásfeltárásokat, elemzéseket követel. (így pl. a gr. Széchényi család Sárvár-felsővidéki uradalmához tartozó Sopron vármegyei falvakban kimutatható, hogy a 19. század elején a paraszti autonómiát a földesúri beavatkozás csökkentette.) A jogviszonyok, szolgáltatások, a gazdálkodás egységesítése jegyében az egykori rendszabásokat begyűjtötték és új, egységes, központi földesúri artikulusokat adtak ki.8 A sorozat második kötete 55 db, 1460/1470-1845/1846 közötti keltezett vagy keltezetlen szőlőhegyi artikulus, vagy artikulus-részlet reprint kiadását tartalmazza, tipográfiailag elkülönített kommentárokkal (utalások más kiadásokra, kiadások megbízhatóságára, 6 WELLMANN Imre: Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a XVII-XIX. századból. Összeállította és a bevezető tanulmányt írta Égető Melinda. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kiadása. Budapest, 1985. 208 oldal. Ismertetés. = Ethnographia, 99 (1988) 2, 260—264. 7 ÉGETŐ 2004. 63-120. Itt csak jelezném, hogy ismertetésében Wellmann az alföldi szőlészet, borászat tudományos kutatásba történő „beemelését", illetve ezen irány folytatásának szükségességét is kiemelte. A szerzőtől e témára: ÉGETŐ Melinda: Az alföldi paraszti szólóművelés és borkészítés története a középkortól a múlt század közepéig. Bp. 1993. (Néprajzi tanulmányok) 8 ÉGETŐ Melinda: Adatok a SárvárFelsővidéki Uradalom szőlőhegyeinek életéhez a 19. század elején. = Soproni Szemle, 53 (1999) 1, 21-29. lelőhelyek azonosítására vonatkozó észrevételek).9 A közreadó a bevezetésben a felvétel kritériumait, egyben módszertani nehézségeit is taglalta. A teljességre törekvés és a tartalmi, formai rostálás együtt járt. A kötetbe minden olyan, a kiállítók által törvénynek, statútumnak, artikulusnak, rendszabálynak, stb. nevezett szöveg bekerült, amely teljes egészében, vagy nagyobb összefüggő részében közöl egy hegytörvényt. Ki kell emelni, hogy a forrásoknak az etnográfiában korábban szokásos, Vincze-féle tipologizálásától itt Égető már eltekintett, mert úgy látta, hogy az nem igazán használható. A források közül 45 magyar, 5 német, 2 szlovák, 1-1 horvát, szlovén és latin nyelven íródott. Bár a reprint kötetben Pozsony vármegyétől a Tokaj-Hegyalján keresztül Erdélyig bezárólag találhatók dokumentumok, vitathatatlan, hogy a súlypont ez esetben is a Dunántúlra esett: 36 db Fejér, Győr, Komárom, Somogy, Sopron, Vas, Veszprém, Zala vármegyékből származik. Ha a források kronológiáját tekintjük, úgy két 15. századi, egy a 16. századi, 14 1700 előtt keletkezett, míg 27 1800 előtti. Meglepően kevés az 1800-1848 közötti artikulusok száma (9), míg három keltezés nélküli. Mást mutat a közzétételek időrendje, amely Csaplovics 1829-ben megjelent Gemälde von Ungern-be\i publikációjával indul és 2000-ben záródik le az adatgyűjtés. A folyamatos forrásfeltárás folytatódott a kézirat lezárása után is. A Száz magyar falu-sorozat kötetei e téren is 9 Valójában e tekintetben is hasonlítható a boszorkánykutatásokhoz, ugyanis e kutatási irányban 1989-ben jelent meg az elszórt, kisebb forrásközlések gyűjteményes reprintje: Magyarországi boszorkányperek. Kisebb forráskiadványok gyűjteménye 1-2. köt. Szerk.: Klaniczay Gábor-Kristóf Ildikó-Pócs Éva, Bp. 1989. 946. 102 ACTA PAPENSíA IV (2004) 1-2.
