Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Kiss Gábor: Településtörténeti monográfiaírás Zala megyében
Műhely téliek általánosabb megközelítése, az adatok, térképek, iratok a legfontosabbak, a helyi olvasónak az általa ismert személyekről készült fényképek, történetek, hagyományok. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a helytörténeti munkák nemcsak a magas tudománynak, hanem a helyben lakó közösségnek is szólnak, annak összetartó erejét, továbbélését is szolgálják. Hozzájárulnak a településről alkotott kép kialakításához, a nyilvánosság előtt való szerepléséhez. Fontos tehát, hogy ha ilyen munkát végzünk, vagy egy kutatót támogatunk, ezek a szempontok lebegjenek a szemünk előtt. Látnunk kell a különbséget a hivatásos történész és a helyi kutató munkamódszere között is. A hivatásos azon dolgozik, hogy mit szerkesszen bele a műbe, hogy az említett arányoknak megfeleljen; a helyi szerzők legfőbb problémája, hogy mit hagyjanak ki abból a rengeteg anyagból, amelyet összegyűjtöttek és mit szólnak majd a helybeliek ahhoz, ami belekerül. A kisebb munkák: iskola-, plébániatörténetek szintén fontos részét képezik a helytörténeti irodalomnak — sok esetben helyettesítik a község részletesebb monográfiáját vagy magját képezik egy nagyobb lélegzetű műnek. Legalább kéttucatnyi ilyen művet tartunk számon a zalai helytörténeti irodalomban.26 Szerzőik általában helyi illetőségűek, pedagógusok, újságírók, lelkészek. Bár nem monografikus művekről van sző, akad közöttük nem egy, amely egyházi, intézményi forrásokat feltárva, felhasználva tudományos értékkel bír — ilyen pl. a már említett botfai iskolatörténet,27 melyben a fontos oktatástörténeti adalékok mellett, egy XVIII. század eleji, egyedülálló rajzolatú községi pecsétet is publikált a szerző. E helyen meg kell említeni a ma is gyakorló pedagógus, Vikár Tibor tevékenységét: a Zala folyó középső folyásánál elterülő falvak történetét kutatja, s az egymással szomszédos települések történetéből — akárcsak Tantalics Béla munkássága esetében — kibontakozhat egy kisebb tájegység több tanulságot hordozó históriája.28 Külön figyelmet érdemel a helytörténeti kutatásban a nemzetiségek történetének feltárása, hiszen ők többszörös identitástudattal (az elmúlt évtizedek tragikus mozzanataiból következően nemegyszer többszörös identitás- zavarral) rendelkeznek. Az ő külön történetüknek bele kell szövődniük a helyi históriába, hiszen csak így lesz teljes (és elfogadott) a monografikus feldolgozás. Zala megyében csak kevés nemzetiség él: a Mura folyó mentén fekvő falvakban horvátok laknak, ők még őrzik nyelvüket, szokásaikat. Nagykanizsa környékén viszont számos falu található, melynek lakossága német eredetű, ám lakói mostanra már teljesen elmagyarosodtak; egyetlen 26 Lásd: a bibliográfiát 27 Lásd a 19. sz. jegyzet 28 VIKÁR Tibor: Pókaszepetk. Helytörténeti tanulmány. Pókaszepetk, 1996. 66 p. VIKÁR Tibor: Zalaistvánd története. Zalaistvánd, 1998. Acta Papensia III (2003) 1-2. 153
