Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Horváth Géza: Településtörténet és/vagy monográfia (Komárom-Esztergom megye)
I Műhely A Dömös (2001) és a Bajrn (2001) község történetét feldolgozó művek (Száz magyar falu könyvesháza sorozatban) azonos szerkezetben, jó színvonalon íródtak, tartalmilag és szerkezetileg legközelebb állnak a monografikus teljességhez. Forrásjegyzéket fejezetek szerint közölnek, nem tartalmaznak viszont lábjegyzeteket. így olvasmányosabb, de jó és szakszerű történeti összefoglalások születtek. Hasonlót várunk a megjelenés előtt álló Neszmély kötet esetében is. A fejezetek logikusan kapcsolódnak egymáshoz, így a helyi sajátosságok — Dömösnél a közlekedéstörténet, mindkét falu esetében az idegenforgalmi látványosságok — is jól illeszkednek a művek szerkezetébe. Dömösnél a „Gazdaság, bányák, kézművesség" című fejezet főként utóbbi része csaknem egyedülálló, míg a bajnai kötetből ki kell emelni a szintén unikumnak számító külön társadalomtörténeti fejezetet. Egy-két kivételtől eltekintve valamennyi mű közös sajátossága, hogy döntően mezőgazdaság-történettel foglalkoznak, az ipar és a kereskedelem múltja csak a jelentősebb települések esetében került feldolgozásra. Ez, úgy vélem, nem csak Komárom-Esztergom megyei sajátosság. A gazdaságtörténetre épülő társadalomtörténet szerepe, jelentősége, mennyisége igen eltérő az egyes kiadványokban. Külön fejezetként csak kivételként fordul elő, főként a népélet különböző jelenségeinek megfigyelésével összefüggésben. Mint fentebb láttuk, különböző válaszok születtek arra a kérdésre is, kell-e, s ha igen, milyen mértékben, mennyiségben, szerkezetben a néprajzi ismeretanyag, mennyire teljes ennek feldolgozottsága, dokumentáltsága. A kultúra történetét is különböző módon értelmezik és dolgozzák fel az egyes szerzők. A szigorúan vett iskola- és egyháztörténet tényei, összefüggései szinte mindenütt szerepelnek. A legkidolgozottabb e téren is az Úny története (2001), melynek utolsó fejezete a helyi művelődési intézmények és az egyházközség történetét hasonló részletességgel tárgyalja, mint ezt megelőzően a gazdasági, életmódbeli átalakulás folyamatát. E kötet jellemzői még: bőséges jegyzetanyag, részletes és arányos tagolás, a kronologikus és tematikus egységek közötti felosztás jó egyensúlya és összhangja. Kevés utalást tartalmaz az országos történeti folyamatokra, nem szorul rá, hogy ezzel pótolja a helyi forráshiányból adódó fehér foltokat. Mert ilyenek bizony itt nincsenek. Nagyon jó és hasznos szerkezeti egység a függelék. Itt található a részletes bibliográfia, amiből látható, komoly előtanulmányok után vállalkozott a szerző eme jól sikerült szintézis elkészítésére. Nem idegenkedett orális források felhasználásától sem, ami nem torzítja, inkább személyesebbé, emberközelibbé teszi a múltról alkotott képet. Az újabban Acta Papensia III (2003) 1-2. 77
