Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Horváth Géza: Településtörténet és/vagy monográfia (Komárom-Esztergom megye)
Műhely állnak rendelkezésünkre, sőt, vannak feldolgozásra váró latin nyelvű és németül írt írások, amelyek feldolgozása a szakember számára is komoly kihívást jelent." Van olyan község amelyről két mű is született vizsgált időszakunkban, s épp e kettősség jelzi, hogy az elméleti teljesség egyik feldolgozás esetében sincs meg. Kétségtelen, hogy az előbbi a részletezőbb, módszertanilag- szerkezetileg viszont a későbbi munka áll közelebb a monográfia műfajához: Tokod története (Tokod, 2000). Míg az előbbi pusztán kronológiai felosztást alkalmaz, az utóbbi öt fő fejezetben csoportosítva mutatja be választott tárgyát. Az előbbi közöl valamelyes jegyzetanyagot, utóbbi csak ajánlott irodalmat sorol fel. A krónikaírás, mint műfaj is más kategória: Tarjáni krónika. Tarján község a történelem tükrében (1992) vagy a szomszédos Héregről írott: Krónika (1996); Neszmélyi krónika (1998). Árulkodó a terjedelem is: Almásfüzitő 1000 éves (2001), vagy A mi falunk: Dad bemutatkozik (1996). Ezeknek az egy szerző által írt falutörténeteknek egy része sajnos a tudományosság igényét nem elégíti ki maradéktalanul, nem is mindig ennek igényével készült. Bár a népszerű stűus és a tudományos alaposság nem zárja ki egymást, de nem minden esetben sikerült e szempontokat együttesen érvényre juttatni: Dunaalmás (1994); Kesztölc (2001). Sárisáp (1997). Nem sorolom a negatív példákat, de hangsúlyozom, nem utoljára, hogy e művekben is vannak értékek. Tudományos igényű, az élet minden területét átfogó monográfia megírásának számos akadálya van. Az okok különbözőek. Ezt példázzák a megyénk városairól készült, illetve el nem készült ilyen igényességű művek. A pozitív példák és módszertani tapasztalatok összegzése előtt nem lesz érdektelen, ha városaink monográfiáiról szólok. A monografikus igényű munkák hiányának egyik oka az lehet, hogy Komárom megye iratanyaga a trianoni békekötés után Nyitrára, illetve Vágsellyére került. Ott vannak értékes források, ám kutatásuk nem minden esetben oldható meg, részben a levéltárak segédlet-szintű feldolgozásának hiánya miatt. E tekintetben szerencsésebbek az egykori Esztergom vármegye települései, mert ezek iratanyaga a Megyei Levéltárban és a esztergomi Prímási Levéltárban kutatható. Olykor a szükséges előtanulmányok, részösszefoglalások, korábbi kutatási eredmények hiánya nehezíti a munkát. Szemléleti kérdésekre nem érdemes részletesen kitérni, ám a szakmai megítéléshez figyelembe kell venni a történetírásban 1990 előtt meglévő művelődéspolitikai elvárásokat. A szakmai szempontokat persze akkor is igyekeztek érvényesíteni, születtek 70 Acta Papensia III (2003) 1-2.
