Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: „Falumonográfiák" Győr-Moson-Sopron megyében 1989–2002
Műhely kötetet már korábban említettem: ebben 102 tételes felhasznált irodalom- jegyzék mellett 259 jegyzet igyekszik alátámasztani a szerzője által szerényen „helytörténeti olvasókönyv"-ként definiált kiadvány tudományos hitelességét. Vikár Tibor kajárpéci kötete a 212 — többnyire szakirodalomra vagy lelőhelyre hivatkozó — jegyzet mellett 53 tételes irodalomjegyzékkel bír, mely nagyobb részben a helyi vonatkozású kiadványokat tekinti át, de található a jegyzékben néhány módszertani szempontból fontos munka is. Kinczer József tudományos igényességű vállalkozásának első — ezidáig egyetlen — kötetében 327 jegyzet található a mintegy 70 tételes irodalom- jegyzék mellett; Kelemen István Fertőhomok-monográfiája 118 tételes bibliográfiát és 646 folyamatos számozású végjegyzetet tartalmaz; a kb. másfélszáz tételes jegyzéket közlő zsirai kötet fejezetenként újrakezdődő sorszámozású jegyzeteinek összesítésére viszont nem vállalkoztam, miként nem számoltam össze Baranyai Lenke rengeteg jegyzetét — bibliográfiájának tételszáma 200 körül van! —, és nem adtam össze a kimlei tanulmánykötet 14 dolgozatának jegyzeteit sem. A jegyzetek és bibliográfiai tételek mennyisége és „milyensége" mellett persze más szempontokra is figyelnünk kell a kiadványok tudományos értékének vizsgálatakor. így pl. érdemes alaposabban megnéznünk az illusztrációkat! Szinte mindegyik kötet tartalmaz több-kevesebb képanyagot, ezek használhatósága azonban erősen eltérő: néhány esetben a kivitelezés gyengébb színvonala miatt; de a tartalom szempontjából sem mindig szerencsés az illusztrációk összeállítása. Különösen sokszor igaz ez a másolatban közölt levéltári forrásokra; hogy csak a legkirívóbb példát említsem: a dunaremetei kötet 48 oldalnyi illusztrációjának döntő hányadát a „Remetei telekkönyv" xerox-másolata teszi ki, nagyon erős kicsinyítésben és nem túlságosan jó minőségben, viszont minden magyarázat nélkül — így azt is csak a kötet tüzetesebb átolvasása után tudtam „kinyomozni", hogy a dokumentum 1869-ben készült. További probléma, hogy — nyilván technikai okokból — az illusztrációk az esetek döntő többségében a kiadványok végén találhatók, így az általuk hordozott információ a kötet olvasása közben „elkerüli az olvasó figyelmét"; kevesebb az olyan kiadvány, ahol a szöveg között helyezték el az illusztrációkat: a jó példák közül Karácsony István darnózseli kötetét emelném ki, mely talán a legtöbb térképet is tartalmazza — mintaszerűen a szövegben elhelyezve, így az olvasottakat egyből „ellenőrizhetjük" térben is. A kötetek színvonalát vizsgálva érdemes arra is figyelnünk: látta-e lektor a kötetet? Az esetek többségében úgy tűnik: nem — vagy legalábbis nem Acta Papensia III (2003) 1-2. 61
