Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: „Falumonográfiák" Győr-Moson-Sopron megyében 1989–2002
Műhely Rácz Ernő munkája valószínűleg magánkiadásban jelent meg; Briber József sopronhorpácsi kötete viszont 1996-ban a helyi önkormányzat kiadásában látott napvilágot. Előszava az alábbi gondolatokkal indul: „Kis falunak egyszerű fia határozta el, hogy felkutatja szülőfaluja, Győr-Sopron megyei Sopronhorpács történetét. Ismétlem: egyszerű, nem író, még csak nem is tanult ember. Mégis munkához láttam évekkel ezelőtt, hogy Sopronhorpács is beléphessen azon környező községek közé, melyek történetét már megírták (...). A kedves olvasó nem lesz elkényeztetve egy nagyszerű művel, mégis kérem, fogadják a könyvet szeretettel, olvasgassák élvezettel." Úgy vélem, érdemes felfigyelnünk arra: a szerző számára fontos motivációt jelentett, hogy a környező falvak közül többnek már megírták a történetét. Győrszemere történetét a község polgármestere, Nagy Ferenc alkotta meg. Bevezetőjét az alábbi mondatokkal kezdi: „Én sokáig nem akartam ezt a könyvet. Távol állt tőlem még a gondolata is. Ahogy lányom szakdolgozatához rendezgettük közel 300 oldalnyi kéziratomat, döbbentem rá, olyan kincset tartalmaz íróasztalom egyik fiókja, amit falunk lakóival meg kell osztanom." Majd hozzátesz még egy nagyon fontos mondatot: „E kötet életrehívását a lakóhely szeretete, egyéni és közösségi igény, a szűkebb pátria múltjának megismerése hozta létre." (5. p.) A fenti három idézet olyan munkákból származott, melyek nem sorolhatók a sikerültebbek közé; érdemes beleolvasnunk egy olyan kötetbe is, mely megítélésem szerint „a maga műfajában" sikeresnek mondható. Kozmáné Pozsgai Éva — aki két évtizeddel könyvének megírása előtt, fiatal pedagógusként került mostani lakóhelyére — a „Dunaszegi múltidéző" című, komoly szakirodalmi és forrásbázisra támaszkodó „helyismereti olvasókönyvét" az alábbi gondolatokkal zárja: „Ez az olvasókönyv két évtizednyi szemlélődés hozadéka. Nem készült tudományos igénnyel. Sokkal inkább azzal a szándékkal íródott, hogy megmutassa, az e tájba születő ember miként tudott úrrá lenni akaratereje, szorgalma és tenni akarása révén a soksok csapáson, nehézségen; mennyi küzdelem és veírték árán tudta ezt a tájat az ország legfejlettebb részévé tenni." (295. p.) Több szerző utal arra, mennyi munka árán tudta könyvének anyagát összegyűjteni, mennyi időt és energiát követelt tőle ez a vállalkozás. A legérdekesebb e szempontból talán Baranyai Lenke „vallomása", aki 2000-ben szerzői kiadásban megjelentetett „Kultúrtörténeti böngésző a Rábaköz és Beled történetéhez" című kötetének bevezetőjében leírja: hosszú idő alatt gyűjtött adatait összefoglalni akarván 1995-ben fogott egy monográfia megírásához: „A következő év januárjában azonban tűz ütött ki házunkban, és a Acta Papensia III (2003) 1-2. 51
