Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Szemle - Szendi József: Számvetés. Szendi József érsek emlékezései
Szemle Pannonhalmára internált Endrédy Vendel (1895-1981) zirci cisztercita apát fogságának történetét vetette papírra.5 Ily módon az „istentelen kommunista rezsim" viselt dolgairól többféle olvasat keletkezett. Nem vitás: a személyes vallomáshoz bátorság kell, hiszen a nyilvános önvizsgálat során nem lehet csupán a „magunk mentségét" keresni: szembe kell nézni a tévedésekkel, hibákkal is. S nemcsak magunkról, a kortársainkról — a már elhunytakról és a még élőkről — is véleményt kell formálnunk. A műfaj legnagyobb alkotásaiban a kitárul- koző őszinteség, a lélek mélységeinek föltárása, a kíméletlen önanalízis s a művészi kvalitás alapozhatta meg az írói hírnevet. A kihívás egy pap számára különös nagy, hiszen magánélete tabunak számít, közéleti vélekedését pedig meghatározzák az egyházi hierarchia és a társadalom által kialakított konvenciók. Shvoy püspök 1964-ben, 85 éves korában abban a tudatban mondta tollba visszaemlékezéseit, hogy azok megjelentetésére gondolni sem lehetett. A múlt dokumentálásának szándékával a legnagyobb titokban készült, bensőséges világot feltáró, őszinte vallomás csak napjainkban kapott nyilvánosságot. Az évtizedek múltán kiadott kézirat megértését gondos szerkesztői lábjegyzetek, papi életrajzok, s névmutató köny- nyítik meg. 5 ENDRÉDY F. Csanád OSB (szerk.): Endrédy Vendel fogságának hiteles története. Sopron, 2002. Mindszenty bíboros prímás 10 évvel később a „történelmi események tanújaként", belső kényszerből, határozott politikai céllal — a kommunista rendszer leleplezésének szándékával — vetette papírra, s jelentette meg emlékezéseit. „A kötelesség indítását érzem — vallja az előszóban —, amikor egy magamban érzett elégikus csendben, a valóságot írom meg: azt, ami történt s úgy, ahogy volt. (...) Emlékirataim úgy mutatják meg az olvasónak - mintegy belülről — az átélt valóságot, ahogyan az végbement. Évtizedeken át némán tartott ajkaim itt szólalnak meg először a börtönökben megjárt életutamról is. Azt kérdezheti az olvasó, elmondottam-e mindent. Válaszom: előadtam mindent, csak azt nem részleteztem, amit a jóízlés, meg a férfiúi és papi önérzet tilt. Amiről beszámoltam, azt sem azért írtam meg, hogy fájdalmaim és sebeim gyümölcseit bármilyen tekintetben learassam. Azért tanúskodom, hogy a világ újra tudomásul vegye, mit cselekszik a bolsevista rendszer az alája rendelt emberi életekkel és sorsokkal. A magyar Egyház fejének keresztjét emelem fel a világ előtt: emlékeztetni akarom magyar népem roppant szenvedéseire. Ugyanakkor fel szeretném hívni figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a ma még megmaradt szabad társadalmakat elpusztítással fenyegetik. "6 A Mindszentyt „gyémántemberként" tisztelő barátja, Endrédy Vendel pannonhalmi magányában, valószínűleg a rendtörténet számára örökítette meg elfogatásának előzményeit, az ellene lefolytatott em^ MINDSZENTY 1989. 7., 9. 314 Acta Papensia III (2003) 3-4.
