Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Újraolvasó - Gyurátz Ferenc: A pápai evangélikus gyülekezet eltöröltetése s újra megalapítása a múlt században
ÚJRAOLVASÓ A számban nagyon megfogyott protestánsokra nézve is a nyomatás megújításával szemben nem maradt más védeszköz, mint a passzív ellenállás; hanem ebben győzhetetlenek voltak. Hol a hatalom csapásai alatt veszteni kelle, ott tűrtek nemesen, hol az ellenséges szigor kissé alább hagyott, ott a hit buzgahnával használták fel a nyert időt új erőgyűjtésre. Sok tagot vesztett a protestáns egyház az eddigi üldözések alatt, azonban másrészt itt is igaznak bizonyult azon állítás, hogy ha az ellenséges vihar első tartós ostromával le nem ronthatja, úgy későbbi támadásaival csak megszilárdítja az üldözött vallás iránti ragaszkodást a megmaradt hívek keblében. Éppen a protestantizmus volt a nemzeti hanyatlás korszakában azon vésztől környezett fa, mely a hon szebb, boldogabb jövőjének reményét mint folyondár híven ölelte s táplálta, mely törhetlen szilárdságával tagadhatlan nagy tényező lön a nemzeti önérzet újrakeltésében. Éppen a protestáns egyház küzdelemteljes múltja hirdeté legmeggyőzőbben az országnak azon szívemelő tanulságot, hogy a csüggedetlen kitartásra az igaz ügy mellett az égtől sem marad el az áldás. A vallásukhoz hű protestánsok megtanultak tűrni, áldozni az egyházért. Megmaradt csekély számú templomaikat szent kegyelettel látogaták mint közelről, úgy a messze távolból, s a jelen szenvedésein felülemelkedő lelkesedés fakadó könnyűi közt zengék az „erős várunk" életre keltő dallamát. Ahol és amikor lehetetlen volt a vallás nyilvános gyakorlata, otthon a családi körben nyújtott épülést, vigaszt az ereklyeként őrzött biblia40 41 s vallásos énekek zengése. A 18. század nagy részén át tartott, tervszerűleg a hit, türelem kifárasztására számított nyomás eredménytelennek bizonyult a protestáns egyház irányában. Ez meg nem töretve, végre is csak újuló reménnyel nézhetett a jövendő elé; egyre több joggal követelhette a korszellemtől, amit maga oly romboló viharok között védett, a hit- és gondolatszabadság elismerését. És a lelkes kitartás jutalma nem maradt el. Nem a protestáns egyház fáradt ki a tűrésben és szenvedésben, hanem ellenségei az üldözésben. A protestánsok által oly hosszú időn át dicsőén tanúsított tűrés végül mintegy visszhangul felkeltette a türelmet irántuk az ellenfél soraiban. A türelmi rendelet, minden hiányai dacára is, már nyilvános záloga lett a közelgő békésebb időknek. A hit diadalünnephez készült. A nyomás alatt megszilárdult buzgalom a szabadabb kor első üdvözletére mintegy varázs- vesszővel támasztotta új életre a gyülekezeteket mindenfelé, melyeknek már hosszú évek sora előtt ásta volt meg az ellenség a sírt. 40 osztogatott 41 A könyvtörténeti kutatások szerint a XVIII. században kevés családnak volt saját Bibliája. Acta Papensia III (2003) 3-4. 301
