Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)

1-2. szám

Minőségileg új fejezet kezdődött a műfaj történetében az 1990-es években, amikor az autonómiájukat visszanyert önkormányzatok a helyi indentitás fontos eszközének tekintették a település történetét, s ezért megíratták a város- vagy község történetét.

A rendszerváltás óta elkelt 12 évben felmérésünk szerint csak a Dunántúlon közel 500 átfogó jellegű településtörténet (falu- és városmonográfia) látott napvilágot, ami azt jelenti, hogy a mai Pannóniában évente mintegy 40 helytörténeti monográfia jelent meg a könyvpiacon. A megyék közül Veszprém (közel 100 kötettel), továbbá Somogy és Sopron áll az élen, de Zala és a többi megye is jelentős számú településtörténeti monográfiát produkált. Országos viszonylatban — a régebbi kiadásokat is figyelembe véve — bizonyára ezernél is több településtörténeti monográfia van forgalomban. Úgy tűnik, megvalósulni látszik a falukutatók azon régi óhaja, hogy minden városnak, községnek, nagyobb településnek legyen írott története.

Ami 100-150 évvel ezelőtt még szinte lehetetlennek tűnt, az ma már természetes, mindennapos dolog. Nincs olyan település az országban és a Kárpát-medencében, amelynek története kisebb-nagyobb energiaráfordítással ne lenne összeállítható. Az igazi kérdés, hogy az elkészülő mű mögött van-e elméleti-módszertani problémafelvetés, s minőség a kivitelezésben? A falutörténet divatját éljük, de a mennyiségi termelés és minőségi követelmények nincsenek arányban.

Jelen tematikus számunk a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága székházában 2002. november 21-én „A településtörténeti monográfia-írás kérdései" c. tartott konferencia előadásainak közzétételével mintegy leltárt készít a rendszerváltó évtized helytörténeti monográfia-terméséről, annak jellegzetességeiről. Bízunk abban, hogy a számadás tanulságait minden érintett hasznosítani tudja, hasznosítani fogja.

Hudi József főszerkesztő