Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)

3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején

Forrásközlés MAGYAR FORDÍTÁS A Szent Császári és Királyi Felséges Úr, legkegyesebb urunk nevében a nemzetes Kenessey Istvánnak, a helvét hitvallású pápai lakosok ügyvivőjének és képviselőjének168 legyen ezek által kegyesen értésére adva. Miután mélyen tisztelt Ő Szentséges Felségének részint igen alázatosan előterjesz­tette, részint hasonlóképpen alázatosan és hűségesen jelentette fent említett megbízói­nak összes panaszát és sérelmét, különösképpen azokat, melyek a méltóságos Ester­házy gróf urak, az idősebb József és az ifjabb Ferenc mint a pápai uradalom, követke­zésképpen Pápa mezővárosának örökös földesurai és Veszprém vármegye tisztikara ellenében támadtak az említett Pápa mezővárosban elfoglalt említett helvét hitvallású imaház, továbbá az ugyanabban végzendő tevékenységüktől és szolgálatuktól eltiltott prédikátorok, végül a bezárt iskolák miatt, és ezután ezek ugyanazon Ő Szentséges Felsége kegyes rendeléséből a felséges miniszteri konferencián illően meg lettek vizs­gálva, és össze lettek vetve, valamint ütköztetve az ország törvényeivel, különösképpen az 1681. évi 25. és 26., valamint az 1687. évi 21. törvénycikkeivel, továbbá a legutóbbi, 1715. évi pozsonyi országgyűlés 30. törvénycikkével, mely megerősítette a korábbi törvénycikkeket és hasonlóképpen a vallás ügyében kiadott, királyi magyarázatokat, valamint a soproni és pozsonyi országgyűlés előbb idézett törvénycikkeit valódi értel­mükben kifejtő értelmezéseket, majd alaposan meg lettek fontolva és végig lettek gon­dolva, azután a mélyen tisztelt Ő Szentséges Felségéhez véleményezéssel és javaslat­tal fel lettek terjesztve, ezek után feljebb említett Ő Szentséges Felsége igen kegyesen el is rendelte, hogy mivel a fenti hitvallásnak elkötelezett panasztevők a vallás ügyében a legutóbbi pozsonyi országgyűlésnek a korábbi királyi magyarázatokra hivatkozó 30. ,W1 Itt az ideje, hogy röviden megrajzoljuk Kenessey István portréját, aki a XVIII. századi du­nántúli református nemesség vezetőinek legmarkánsabb alakja volt. 1677-ben született mó­dosabb kisbirtokos nemes családban. Jogot tanult, majd az Esterházyak familiárisa lett: Antal gróf titkára vagy jószágkormányzója, a Rákóczi-szabadságharcban is ott küzdött ura mellett a kurucok oldalán. 1709-ben vette feleségül Szondy Zsuzsannát, a dunántúli középbirtokos Chernél Gábor özvegyét. 1714-ben vette mezőföldi birtokait, többi birtokszerzésének idő­pontjára nincs pontos adatunk, halálakor már Pápán majort, Mezőlakon földeket, Szentgálon házat és malmokat, a Balaton mellett szőlőket birtokolt, itteni borokkal és mezőföldi búzájá­val kereskedett. 1711 után nem emigrált, de nem is állt a császárhű Esterházyak mellé: kap­csolatait felhasználva ekkor kezdett önálló karriert befutni. 1712-ben Veszprém vármegye egyik követe a koronázó országgyűlésen, később az 1714-15-ös folytatáson, valamint az 1722-23-as, 1728-29-es országgyűléseken és az 1735-ös concursuson is vármegyei követ. Az 1721-22-ben működött pesti és pozsonyi vallásügyi bizottságnak is tagja. 1713-től a várme­gye főszolgabírája, egyszersmind megyei adószedő is. 1717-től másodalispán, majd 1720-tól, mikor erről a tisztségéről lemondott, haláláig táblabíró lett. Ilyen tisztséget azonban Somogy, Fejér, Tolna, sőt Arad vármegyében is viselt. 1744-től haláláig királyi tanácsos. Mind várme­gyéjében, mind országos ténykedésében a dunántúli reformátusság érdekeinek védelmezője, mint okmányaink is mutatják, a pápaiak küzdelmét is ő szervezi és vezeti vallásszabadságá­ért vívott küzdelmében. 1734-től lett a dunántúli egyházkerület főgondnoka. 1750-ben halt meg. THURY Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. Pozsony, 1998. II. 350-351. TRÓCSÁNYI 1981. 49-50. — Kenessey egyházpártoló tevékenységéről a Ráday Pálhoz 1719-1733 között írott levelei alapján PATAKY László: Ráday Pál és Kenessey István levelezése. = Ráday Pál 1677-1733. Előadások és tanulmányok születésének 300. évfordulójá­ra. Szerk. Esze Tamás. Bp., 1980. 365-391. Acta Papensia III (2003) 3-4. 275

Next

/
Oldalképek
Tartalom