Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés Először: a most említett lévaiak... [•••] Vélemény Végül negyedszer: a pápaiakról. Amennyire Veszprém vármegye F. alatt csatolt hiteles tudósításából143 igen világosan kitűnik, ugyanezek a pápaiak sohasem birtokolták a követelt földesúri jogot, és az idősebb József és ifjabb Ferenc gróffal sem birtokoltak közösen, nem is tudták ezt bizonyítani, és nemkülönben a vármegyei tisztikar tilalma ellenére folytatnak nyilvános és mindenkivel közös [vallásjgyakorlatot, méghozzá egy magánházban. Ami pedig a bezárt templomot és iskolákat, és a maguknak tulajdonított nyilvános [vallásjgyakorlatot illeti, bár ugyanez [az utóbbi] még az elmúlt évben be lett tiltva, ők mégis Szentséges Felségtekhez igen alázatosan folyamodva előterjesztették indokaikat és érveiket, melyek nem egyediek, hanem a lévaiakéval és minden [más] nemkatolikuséval közösek. Ezeket pedig a királyi magyarázatok és a legutóbbi ország- gyűlés A földesurak jogának sérelme nélkül [záradékát] megerősítő 30. törvénycikke már akkor is megcáfolta, a magán [vallás]gyakor1at pedig a követelt közbirtoklási jogra hivatkozva a vármegye bővebb tudósításáig csak feltételesen lett engedélyezve, amit az említett vármegye ellenkező [eredményt tartalmazó] tudósítása miatt azonnal elvesztettek. Ezért a feljebb kifejtett és a legutóbbi országgyűlés 30. törvénycikkére épülő indokok alapján, mely [törvénycikk] megerősítette a korábbi és ezen országgyűlés előtt megfogalmazott királyi magyarázatokat, és elrendelte, hogy a vallásügyet ama [magyarázatok] szerint kell szabályozni, továbbá azon példák alapján, melyek megmutatták, hogy a néhai igen kegyes Lipót császár és király által kiadott üdvös és kegyes magyarázó rendeletek eredményesen végre lettek hajtva a fülekiekkel, korponaiakkal, tokajiakkal és másokkal144, sőt már Szentsé143 Ez a 11. sz. dokumentum. 144 A vallásügyi bizottság aktái között a protestánsok 20 pontos gravamenjei sorában a 14. pont foglalkozott azon artikuláris helyek sorsával, melyeknek az 1681. évi 26. törvénycikk véghely voltuk miatt adta meg a szabad vallásgyakorlatot, majd éppen a határvidék megszűnésére hivatkozva lettek ettől megfosztva. Ezek: Szentgrót, Tihany, Pápa, Veszprém, Győr, (Rév)komárom, Léva, Korpona, Tokaj és Fülek. Az itt név szerint említettek közül Fülekről évszám nélkül annyi szerepel a sérelmi listán, hogy mind az evangélikus, mind a református imaházakat elvették, a harangokkal és egyéb felszereléseikkel együtt. A várat egyébként Thököly kétszer ostromolta, 1678-ban nem tudta bevenni, 1682-ben végül az őrség feladta, majd kivonulásuk után az ostromlók felrobbantották. Korpona esetében a beadvány megemlíti, hogy 3500 forintjukba került az evangélikusoknak templomuk, paplakuk és iskolájuk felépítése. Miután ezeket elvették, új imaházat építettek, de ez is hasonló sorsra jutott, sőt 1709-ben ezüstből készült templomi edényeiket is elvették tőlük. Egyéb forrásokból tudjuk, hogy' Collalto már 1673-ban lefoglalta a vártemplomot a katolikusok javára. A várőrséget Lipót 1701. december 20-án oszlatta fel. Tokaj templomának északi részét a sérelmi lista szerint már a reformátusok építették, a telket is ők adták, a paplakot és az iskolát is ők húzták fel, hasonlóképpen a 13 szőlő is az ő adományukból került a prédikátorhoz. 1681-ben alig 1-2 katolikus család élt Tokajon, mégis kb. 4 évvel később a tokaji rév felügyelője német katonasággal elfoglalta a templomot, paplakot és iskolát, a szőlőkre is rátették a kezüket. Egyéb Acta Papensia III (2003) 3-4. 267
