Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés És ezután következik a harmadik érv. Tudniillik az 1618. évi 14. törvénycikkből átvett kifogás a jogi fórummal szemben136, és ezen bizonyítás megerősítéseképpen a visszalépés a közös birtoklástól azáltal, hogy elismertük a gróf urak földesúri jogait. Ez semmiben nem támasztja alá ugyanezen gróf urakat, mivel azzal, hogy soha nem tagadtuk, hogy a földesúri jog nyilvánvalóan megilleti őket, ugyanúgy nyilvánvalóan és általános érvényűén soha nem is ismerjük el, nem is ismerhetjük. Világi ügyekben ugyanis van földesúri joguk a nekik alávetettek felett, de nem az egytelkes nemesek felett, egyházi ügyekben pedig, vagyis a lelkiismeretet és a vallásgyakorlatot érintő dolgokban pedig ama joghatóság korlátozva van ezen szabad vallásgyakorlatról rendelkező korábban említett törvények tartalma szerint. Ezek a törvények pedig abban az értelemben, ahogy az első érvben pont visszájára fordítva szerepelnek, a királyi hatalom teljességéből eredően nem hagyják sértetlenül csupán a katolikus földesurak esetében a vallásgyakorlatra vonatkozó földesúri jogot, hanem [azt mondják ki, hogy] mindegyik törvénycikk (figyelmen kívül hagyva a tisztelendő [katolikus] papság és a világi földesurak ellentmondását) érvényének erejét és szilárdságát őrizze meg, és meg is kell, hogy őrizze. Ebből következik tehát, hogy ha ugyanezen törvénycikkek eme jogot a katolikus földesurakra nézve sértetlenül hagyták volna, ugyanezeknek nem lenne szükséges ellentmondaniuk. Mivel azonban Ő Szentséges Királyi Felsége ismeri saját királyi jogait, melyek tudniillik egyedül csak királyi hatalmának teljességétől függenek, mint például többek között a vallásügy is, erre vonatkozólag elrendelte, hogy a tisztelendő papság és a világi katolikus földesurak ellentmondását figyelmen kívül hagyva saját hűséges evangélikus alattvalói legyenek kárpótolva saját hitvallásuk, mint fentebb említve volt, szabad gyakorlatával, és abban mindezidáig igen kegyesen megvédte őket, sőt azok számára, akik abban bármilyen módon háborgatva voltak, vagy abba az állapotba még nem lettek visszahelyezve, mely az 1681. és 1687. évi, korábban idézett törvénycikkek jótéteménye révén őket megilleti, a legutóbbi pozsonyi országgyűlés 30. törvénycikkének erejéből igen kegyesen elrendelte a visszaélések orvoslásának törvényes útját. Ezen kívül semmilyen más eljárás nem folytatható a vallásügyben rendelkező ezen törvénycikk megsértése, megszegése és semmibe vétele nélkül, különösen olyan, amilyent az Esterházy grófok próbálnának folytatni. És ezért térden állva igen alázatosan kérjük ezen felséges Magyar Királyi Udvari Kancelláriát, méltóztassék a fenti dolgokkal kapcsolatban kegyes jelentésének benyújtásával Ő Szentséges Császári és Királyi Felségénél elérni, hogy megtartson minket vallásunk ama korábbi, és nem csupán a Rákóczi-féle megmozdulásokat, hanem egy évszázadot, sőt azt felülmúló éveket is meghaladó szabad gyakorlásában azon a módon és helyen, amiben korábban volt, és királyi hatalmával igen kegyesen oltalmazzon minket, az Esterházy gróf urak pedig, ha azt remélnék, hogy amennyiben az 1681. és 1687. évben hozott törvények idejétől számítva visszaélés vagy ellenszegülés miatt bármiféle sérelem érte őket vagy bármiféle változtatást szenvedtek, ennek következtében valamilyen jótétemény járna nekik, erre vonatkozóan várják ki ugyanezen törvénycikk által felállított kegyes bizottság [tevékenységének] végeredményét. Minden ilyesféle eseménnyel kapcsolatban pedig nem másképp, mint a legutóbbi pozsonyi országgyűlés ezen 30. törvénycikkének szövege szerint [kell eljárni], mely így szól: ,,[Ő Szentséges Felsége] igen kegyesen elrendelte, hogy az ily eseteket a királynak és országnak törvény útján kirendelt biztosai vizsgálják ki, és miután Ő Szentséges Felségének korábban jelentették, ennek kegyes jóváhagyása alapján rendezzék el és végezzék el a kellő végrehajtást, és mindent állítsanak vissza a törvény136 Minderről a 2. közlemény 59. jegyzete szól. 260 Acta PAPENSIA III (2003) 3^4.
