Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés dolgozása2 is. (Tóth Ferenc és Trócsányi Zsolt ilyen részletességgel nem megy bele a miniszteri konferenciával kapcsolatos kronológiai kérdések taglalásába.3) A forráshagyományozódás első lépcsője, melyet Eőry is — legtöbbször szó szerinti fordításban — átvett, az az 1749 végén keletkezhetett másolatgyűjtemény volt, mely a Brevis descriptio, qualiter in pri- vilegiato oppido Papa liberum religionis Helveticae confessioni addictorum exercitium ab anno 1718. impetitum, qualiterve contra impetitores Divino auxiliante numine defensum extitit4 terjedelmes címet viseli, hátlapján a sokkal tömörebb Fata ecclesiae reformatae Papensis5 címmel6. A miniszteri konferencia lezajlását a közös beadvány megszületése előttre először ez a forrás teszi, amikor egy mondatban bevezeti a közös felségfolyamodvány szövegét. Valójában azonban a kérvényben szereplő egyik kifejezést értelmezte helytelenül, ahol arról van szó, hogy hat héttel azelőtt a királynak kérésük már referálva lett, erre hivatkozva kérik a királyi rendelet mielőbbi kiadását. A miniszteri konferenciát valóban összehívták a vallásügyi sérelmek orvoslása tárgyában, azonban nem ekkor, ez a referálás nem az ő javaslatuk felterjesztése volt, hanem a kancellária, személy szerűit pedig Hunyady László kancelláriai titkár 1719. szeptember 30-án a királynak benyújtott elintézési tervezete! Ennek szövegét — érthető módon — a pápai reformátusok nem ismerhették, a Brevis descriptio sem tud róla. Ha legalább a tartalmát ismerték volna, nem emlegették volna olyan bizakodóan, hiszen ez vallásgyakorlatuk eltiltására és iskoláik elvételére tett javaslatot! A közös felségfolyamodvány mindenesetre sok segítséget nyújt az egyébként keltezetlenül szereplő dokumentumok dátumának rekonstruálásában, hiszen hat hetet emleget a — szeptember 30-án készült — referátum felterjesztése óta, emellett utal egy harmmcöt hetes időszakra is, ami után utolsó vigaszul kéri a királyi rendelet kibocsátását.7 így ennek a kérvénynek a kelte november 12. körülire tehető, ami pedig a 35 hetet illeti, a szövegösz- szefüggésből az valószínűsíthető, hogy ez a március 11. körüli dátum a kan2 TÓTH Endre: A pápai református egyház története. Pápa, 1941. (a továbbiakban: TÓTH 1941.) 139. 3 TÓTH Ferenc: A' pápai reformáta szent ekklésiának rövid históriája. Komárom, 1808. 29. A pápai kollégium története. Szerk Trócsányi Zsolt. Bp., 1981. II. A szatmári békétől a türelmi rendeletig. Irta TRÓCSÁNYI Zsolt, (a továbbiakban: TRÓCSÁNYI 1981.) 55. 4 Magyarul: Rövid leírása annak, hogyan lett megtámadva az 1718. évtől kezdve a helvét hitvallást követok szabad vallásgyakorlata a kiváltságolt Pápa mezővárosban, továbbá hogyan lett Isten akaratának segítségével megvédve a támadókkal szemben. 5 Magyarul: A pápai református egyház nyomorúsága. 6Jelzete: Dunántúli református egyházkerület ügyviteli iratai. DREL I.l.b. 1749:10. Ennek alapján történt a 14-15., 17-18. és 20. sz. dokumentumok közlése. 7 „.. .nobisque post triginta quinque jam hebdomadarum efluxum, humillimarumque precum nostrarum coram Maiestate Vestra Sacratissima sexta ante hac septimana factam relationem sub amarulentorum cordium nostrorum suspiriis consolatoriam ultimam resolutionem ... dignaretur impertiri." vagyis: méltóztassék minket már 35 hét elmúltával, miután igen alázatos kéréseink előterjesztése az ez előtti hatodik héten Szentséges Felségtek színe előtt megtörtént, megkeseredett szívünk vágyakozására végre vigaszt nyújtó rendeletben részeltetni. Lásd a 17. sz. dokumentumot. 242 Acta PAPENSIA III (2003) 3-4.
