Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Kerpel Péterné: Egy reformkori pápai diákfolyóirat: a „Rózsa" (1836–1837)
Műhely A XVIII. század népszerű katonaverseinek, szerelmi énekeinek, egyházi jellegű énekköltészetének szerzői és fenntartói kollégiumi diákok voltak. „Ez a népiesnek tűnő költészet nem az orális, népi hagyományból érkezik, hanem a kollégiumokban együtt élő, eltérő gazdasági és szociális háttérrel rendelkező, különböző kultúrájú diákság együttes alkotása, ízlésének, tudásának közös terméke."9b Diákjaink kéziratos hetilapja a protestáns iskolák ezen hagyományában gyökerezik, s több ponton érintkezik a közköltészettel. A folklór és az elit kultúra közötti jellegét műfaji sokszínűsége adja, hiszen a „kökény szemű barna lyány"-tól „Endümion szent szellemé"-ig, azaz a népdaltól az ódáig szárnyal poétáink képzelete. A folklórból merítenek a „falusi csöp" és a „gondolattöredék" ■ témái, ízlésvilágukban meghatározóak a népdalok hasonlatai, metaforái. Fekete szonettjei, Szűcs és Halka ódái és bordalai, Boros rémtörténetei és Dömjén színdarabjai az elit kultúra irodalmi kánonjához szeretnének igazodni. Ha az epika műnemén belüli próbálkozásokat összegezzük, megállapítható, hogy az a műfaji átalakulás, amely a reformkor első (1825-1830) és második (1830-1841) szakasza között a történelmi tárgyú, hősi eposzról a regényre helyezi a hangsúlyt, némiképp Pápán is tetten érhető. A közreadott dolgozatok között egyetlen egy hőseposz-kísérletet sem találunk, annál több elbeszélést és novellát olvashatunk, még96 97 Nem lennénk igazságosak, ha a legtöbb epikai szöveget publikáló diákot, Boross Mihályt túlzottan lebecsülnénk kezdetleges történeteiért. Hiszen a magyar regény- és novellairodalom fejlődésének kezdetén van ekkor. A műfaji kérdésekkel foglalkozó Bajza József a Kritikai Lapok hasábjain (1833- ban) „a regény-költészetről" is értekezett. A valódi regénynek véleménye szerint az emberiség karakterét kell ábrázolnia. A novellában szigorú egységnek kell lennie, mivel a cselekményt kénytelen szűkebbre szabni az alkotó. „Míg a regény a dolgokat eredetüknél fogja fel, a novella oly körülményeknél kezdődik, melyek már a kifejtésnek bizonyos pontján állanak, a történet fonala feszült állapotban van" — hangsúlyozza. Ha felidézzük a Sirormyt, Boross Mihályt ért szemrehányásokat, a karakterrajz hiányát, a cselekmény laposságát stb., ráismerhetünk Bajza gondolataira, melyek bizonyos mértékben begyűrűztek az irodalmi ízlést fejlesztő körökbe, így a pápai hetilap szerkesztőségébe is. A líra területén a lapban ígéretes útkereséseknek lehetünk szemtanúi. A korban népszerű almanach-költészet kissé erőltetett, mesterkélt hangvételét maga Bajza is népszerűsítette Auróra-beli publikációval. A szentimentaliz- mus és a biedermeier kísérőjelensége mind az epikában, mind a lírában született műveknek. Érdekes módon a Rózsában a hazaszeretet érzését ritkán foglalták versbe. Néhány év múlva, az önképzőkör ülésein majd 96 BÍRÓ 2000. 22. 97 A 8-10. számban La Fontaine-től is fordítottak A' Nagyszívű Ember címmel. 238 Acta Papensia III (2003) 3-4.
