Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Kerpel Péterné: Egy reformkori pápai diákfolyóirat: a „Rózsa" (1836–1837)
Műhely elnevezés. Az ellenbírálat pedig alt Kén-esső című elbeszélés kritikájának ellenében született. A kemény hangú bírálatot kifogásolja, s ostorozza Zöld úr helyesírási hibáit.60 Halka Sámuel, a lap másik szorgalmas munkatársa szintén lelkész lesz, sőt egy ideig a csurgói református gimnáziumban is tanít. A pápai alma materben a gimnázium 4. osztályától kezdve a teológiai akadémia elvégzéséig tanult. Költeményeit a Honművész (1839-40), a Koszom (1840) című folyóiratok közölték, szerepel alkotása a Tavasz zsebkönyvben is.61 Teológus korában díjnyertes értekezést írt a protestáns lekészi hivatásról. Később a Fördős által szerkesztett Papi Dolgozatokban (1857) publikált. Ugyanezen évben Kecskeméten adták ki a Templomi imák advent köznapjaiban című imádságos verseit. Halka a Rózsa második számától kezdve az utolsó, harmincadik számig folyamatosan publikált. Tollából Tavy Ödön és Almos álnév alatt dalok, ódák és tanulságos állatmesék kerültek ki. Lírájának két műfaját lehet megkülönböztetni: a könnyed hangvételű szerelmi dalokat és a magasztos tárgyat témául választó ódákat. A lap 5. számában Kölcseyhez című, négyszer négysoros verse a nagy költő géniuszáról szólva, mintegy megjósolja korai halálát. „Már látlak ott fenn fényleni a' / Csillagos ég kiderült honában" - mondja 1836 decemberén Halka Sámuel, bár ekkor még senki sem sejthette, hogy 1838. szeptember 8- án a Himnusz szerzőjének véget ér földi pályafutása. Hasonlóan komoly témát választ a Világunk című ódájában, amely rímelés nélküli, hosszú sorokba foglalja a beteljesülni látszó herderi jóslat feletti fájdalmát. Diákunk megközelítőleg sem tudja érzéseit olyan megrázóan megfogalmazni, mint Kölcsey a Zrínyi második énekében. Halka lírája másik rétegét a bensőséges, kissé szomorkás, elégikus hangvételű költemények {Álom-hon, a Hajnali dal és a Búcsú 's Kérelem) képezik. Az Álmos név választása illik az Álom-hon című 1837 június hónapban megjelent műhöz. A sok keresgélés után végre megtalált kedves (ezúttal Ida) másé lesz. A konklúzió pedig: Mert álmot űzöl csak 'E világon S' boldogságod itten Csak álom-hon.62 Társai és önmaga számára életbölcsességgel is szolgál: «> Rózsa 1836-1837.172. m SZINNYEI IV. 1896. 350. “ Rózsa 1836-1837.333. 230 Acta Papensia III (2003) 3-4.
