Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Kerpel Péterné: Egy reformkori pápai diákfolyóirat: a „Rózsa" (1836–1837)
Műhely A MUNKATÁRSAK ALKOTÁSAI A diáklap főm unka társainak írásai nyomán betekinthetünk a kor irodalmába, diákköltészetébe. A szerkesztők (Csilus és Tóth) kivételével az előbb már felsorolt ifjak munkáit vizsgáljuk meg. Érdekes módon mindhárom műnemnek vannak domináns képviselői. Boross Mihály elsősorban epikával foglalatoskodik, Dömjén Ferencet a színpadok világa, a drámai műfajok érdeklik; Fekete János, Szűcs Dániel és Flalka Sámuel a lírai műfajokkal jegyzik el magukat. A „szépművészeti folyó-irat" egyik legszorgalmasabb alkotója Boross (itt: Boros) Mihály, aki 1835-ben kezdte tanulmányait a Pápai Református Főiskola jogi karán. Ő az egyetlen a diák-szerzők közül, aki egész életében szoros kapcsolatban maradt a hírlapirodalommal. Alkotói pályafutása rendkívül gazdag, történelmi, politikai és jogi tárgyú, tudományos igényű munkái mellett számos szépirodalmi próbálkozása is volt, két színművet is írt, A nyeglék, valamint a Csáb és könnyelműség címmel. Lapszerkesztőként is ismertségre tett szert. Álnéven publikált a Pesti Divatlapban, az Életképekben is. Boross a Rózsa 1. számától, 1836. novemberétől az utolsó, 30. számig (1837. augusztus) rendszeresen közölt írásokat; az utolsó publikáció is az ő tollából származik. Szinte minden műfajban kipróbálta magát; írt rövid tréfás történetet, elbeszélést, epigrammát, verset. Hat itt közölt elbeszélése közül négy érdemel figyelmet, versei közül néhányat főként azért szerelnénk kiemelni, mert ezek témaválasztása közel áll az elbeszélésekéhez. Választékos álneveket használ: legtöbbször Széplényi, Repdesy és Sirormy aláírással szerepel, de a játékos Robosorobi, Lubóczky és Lényfi is őt takarja. A korízlést, a populáris elbeszélés módszereit, technikáját mutatja A' szerelmesek sírja vagy a' ki holt család című elbeszélése, melyet a Rózsa 12. és 13. számában tett közzé. A romantikus történet a gazdag komáromi hajós lányának, Bettinek és szegény származású Károlynak titkolt szerelmi történetét adja elő, mely a lány és apja halálával végződik. A szerelmébe belehaló hősnő alakja Vörösmarty Szép Ilonka című művét juttatja eszünkbe. Boross elbészeléseiben (pl. Jég Leány, Csontváz, A' szerelmesek sírja) gyakran a temető, a sírok és kísértetek köré szervezi a történetet, mely a főhős szerelmi csalódásával, halálával végződik. A szerelmi bánat miatti öngyilkosság vagy halál visszatérő motívumai. Vidámabb hangot üt meg amikor egy félreértéseken (helyzetkomikumon) alapuló szerelmi találkát ad elő (Csókvány). A népdalok szókincsét és képi világát (galamb, hattyú) is felhasználja néhány szerelmi tárgyú versében. Legsikerültebb ezek közül az Egy hattyú fördött a' minap kezdetű, amely a csalfa szerelemről szól. 224 ActaPapensia III (2003) 3^.