Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Szemle - Máthé Éva szerk.: A zsidóság szerepe Veszprém polgárosodásában
Szemle fejlődést megragadni. A nominális források mellett a tanácsülés! jegyzőkönyvek, lakhatási engedélyek, szerződések és más iratok segítségével a veszprémi zsidóság demográfiai változásait, lakóhelyi szegregációját, rétegződését, foglalkozási megoszlását, életmódját egyaránt sikerült feltérképeznie. Az elemzésből kitűnik, hogy a zsidóság 1848 előtt a püspöki városrészen, a belvárosban (a Vásárálláson és környékén) koncentrálódott, s főleg kereskedelemmel és kézművesiparral foglalkozott. Az 1848-ban már több mint 1000 lelkes közösség és környezete közötti konfliktusokat elsősorban nem vallási tényezők, hanem a piaci verseny kihívásai motiválták. A mellékletben közölt összefoglaló statisztikai táblák, térképek, dokumentumok és dokumentum-másolatok jól illeszkednek az értékes társadalomtörténeti elemzéshez, s informatívan egészítik ki azt. Szendi Attilához hasonlóan Nagy Dóra is szakdolgozatának javított változatával jelentkezik a kötetben. A veszprémi zsidóság szerepe Veszprém város polgárosodásában 1848-tól 1914- ig c. tanulmánya a hagyományos kisváros modernizációját kísérelte meg bemutatni, s ennek során e folyamatban a zsidóság szerepét kívánta tisztázni. Megítélése szerint a lassan és mérsékelten iparosodó kisváros gazdasági vállalkozásaiban, oktatási-kulturális szektorában a század végén már mintegy 1600 fős zsidóság fontos szerepet játszott. A lakosság ellátását biztosító kereskedelem mellett a gyáralapításban is élen jártak a zsidó polgárok, akik sikeresen integrálódtak a város és a megye politikai-közigazgatási és kulturális életébe, s számarányukon felül kivették részüket az értelmiség rekrutációjából. Társadalmi integrációjuk „ára" asszimilációjuk felgyorsulása volt. Hiányoljuk, hogy a viszonylag kevés levéltári forrást felhasználó dolgozat nem foglalkozott a zsidók banki szférában, sajtóban, politikában, a kulturális és gazdasági egyesületekben betöltött szerepével — így eredeti célkitűzéseit csak részben valósította meg. Hogya György Zsidó orvosok az egészségügy szolgálatában Veszprém városában c. összeállításában korábbi kutatásai alapján 14 veszprémi orvos rövid életrajzát közli, megjegyezve, hogy az „összeállítás korántsem teljes, mivel a D. világháború során csaknem minden erre vonatkozó levéltári iratanyag megsemmisült." A forráshiány miatt csak négy 19. században lezárt orvosi életpályát ismerünk meg a közleményből. Ezek közül csupán egy személy, Weisz Sándor praktizált 1848 előtt, aki a szabadságharc alatt, tífuszban hunyt el. Azonban éppen az 1848-as ösz- szeírásból tudjuk meg, hogy Weisz mellett Mandel Leopold is Veszprémben működött. Szendi Attila írásából az is kiderül, hogy már 1831-ben, a kolera idején is vallásfelekezetre való tekintet nélkül szorgalmasan gyógyította a betegeket — így tehát jelen pillanatban ő az első ismert veszprémi zsidó orvos. Mandel (és elődei) pályafutásának feltárása a jövő kutatási feladata. 162 Acta Papensia III (2003) 1-2.
