Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Benczik Gyula: Községi monográfiák Vas megyében 1990–2002
Műhely Furcsa megoldást választott a rumi kötet szerkesztője. A könyv némely meglepően jól kidolgozott fejezetének látszatra nincs szerzője (csakúgy, mint a többinek), de ha nem lenne könnyen felismerhető egy máshol már közölt, önálló családtörténeti dolgozat a Rumy-családról; egy iskola- és egy egyesülettörténeti egyetemi szakdolgozat, továbbá a Helytörténeti Lexikon cédulaanyaga, azt hinnénk, hogy a hatalmas kutatást maga a szerkesztő végezte el. A „Forrásmunkák" cím alatt is hiába keresnénk a fentieket. A jegyzetapparátust sem ismerte a „Rum története 1246-1996" című könyv, amin csak sajnálkozni lehet. Ha a legtöbb fejezetcímet a szerkesztő-szerző neve alatt találjuk a tartalomjegyzékben, és csak a postafiók, az óvoda stb. bemutatása marad a helyi szerzőkre, ott nyugodtan arra gyanakodhatunk, hogy helyi kötődés nélküli szerkesztőről, „vándormonográfus"-ról van szó, aki faluról falura járva felajánlja, hogy jutányos díjazásért megírja a „falu könyvét". A sorozatgyártásban készülő falumonográfiák egyre jobban hasonlítanak egymásra, hiszen azonos receptre készülnek: az „ömlesztve" közölt lexikoncédulák, terjengős tablók mellett a helyi „nagy emberek" portréit is megtaláljuk. Megfelel a tanulmánykötettel szemben támasztott követelményeknek a nemrégiben elkészült Bögöte-kötet. Szakemberek dolgozták ki a történeti fejezeteket. Bögöte nevével összeforrott a nagy magyar anarchista, Batthyány Ervin gróf élete, ezt a témát az egyes írások különböző mértékben érintik vagy dolgozzák fel. A jövőben remélhetően mások is követik a bögötei ön- kormányzat példáját. Határeset a Répcelak-kötet, melyet a település mai jogállása szerint a városmonográfiákhoz kellene sorolnunk. A faluból a vá- rássá válásig vezető utat jól bemutatja a nagy létszámú helyi szerzői kollektíva, azonban a kissé szegényes forrásbázis miatt a kelleténél rövidebb a középkori és kora újkori fejezet. Egyszerzős munkákat is szép számmal találunk. Gorza Sándor Nagyrákos szokásait, ünnepeit, szólásait mindenkinél jobban ismerte. Olvasmányos kis könyvecske kerekedett halála után kiadott írásából. Értékét Gorza rendkívül értékes fényképhagyatékából válogatott fotók is emelik. A néprajzkutatók számára hasznos forrás. A község történetéről nem levéltári forrásokból értesült, hanem gyermekkorában a nemesszeri közbirtokosság gyűlésein hallottakat, azt ott felolvasott régi iratok tartalmát vetette papírra. Van olyan szerző, aki korábban megjelent könyvét kibővítve adhatta ki a millennium idején. A megújult Felsőmarác-monográfia lényegesen töbh anyagot tartalmaz, mint az 1980-as kiadás. A bővített kiadásban már helyet kapott Tótfalu és annak török kori kis erődítménye, továbbá a Csány család, Acta Papensia III (2003) 1-2. 119
