Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Benczik Gyula: Községi monográfiák Vas megyében 1990–2002
Műhely A rendszerváltás hatása a kilencvenes évek első felében abban nyilvánult meg, hogy az akkor született két falumonográfia jóval több személyes élményt, a történelmi események bátrabb egyéni értelmezését, egyéni állás- foglalást fogalmazott meg (Csörötnek, Hosszúpereszteg, részben Izsákfa is). A honfoglalás és az államalapítás évfordulójának megünneplése 1996- ban, illetőleg 2000-2001-ben hatalmas lendületet adott a falukutatásnak. Az összes nyomdából kikerülő munka 80-90 %-a a két évfordulóhoz kötődik. Az évfordulók a községnek bemutatkozásra adtak alkalmat, annak bizonyítására, hogy a helyi közösségnek is van saját múltja. Vas megyében — a Száz magyar falu könyvesháza sorozat 5 kötetének kivételével — minden monográfia helyi kezdeményezésből született. A „monográfia-láz" mára alábbhagyott, ám számos jelből arra lehet következtetni, hogy folyamat nem tört meg; újabb és újabb monográfiák jelennek meg a könyvpiacon. A községmonográfiák számba vétele nem kevés gonddal járt. Először is azért, mivel annak eldöntése, hogy mi tekintendő községmonográfiának, külső, formai kritériumok alapján (terjedelem, tematika, könyvészeti szempontok) lehetetlennek bizonyult számomra. Sokkal előnyösebbnek látszott a másik utat járni. Mivel a községi monográfiaírás kulturális jelenség, annak leírása csak úgy történhet, hogy minden olyan írásművet idetartozónak tekintünk, melyet a szerző (szerzők) vagy az adott közösség annak tekintett. Azaz a monográfia a falut minden oldaláról ismertető, bemutató kiadvány, melyből a község története sem hiányozhat. Ilyen értelemben „a falu könyve" lehet a kiadatlan kézirat, melyet a jegyző- ség vagy magánszemély sokszorosít (Káld, Nemesbőd), és az alig 58 oldalas füzet is (Kemestaródfa). Ha nem praktikus, hanem tudományos kritériumokat követünk, akkor alig akad fenn fél tucat mű a rostán. Nehézséget jelentett a kiadványok beszerzése. A közgyűjtemények a mai viszonyok között a helyi kiadványokhoz többségéhez véletlenszerűen jutnak hozzá. Nem ritka jelenség, hogy a közgyűjtemény adattárában békésen bogarászó „monográfust" fel kell szólítani megjelent műve beadására. Az elemzésünk így nem törekedhetett teljességre, egészen más megközelítést igénylő jelenségről van szó, mint jegyzékről rendelt könyvek esetében. A különböző falumonográfiáknak, úgy tűnik, alapvetően két ideáltípusa van, s mindkettő külön „recept" alapján készül. Az egyik a tanulmánykötet. A várostörténetek esetében ez a jól ismert eljárás: szerkesztőbizottság alakul, kijelölik a szerzőket, akik rendesen egy-egy terület szakértői, történész, ré116 Acta Papensia III (2003) 1-2.
