Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Aradi Gábor: Adatok és tények a Tolna megyei helytörténetírás irodalmáról
Műhely nészek, helytörténészek és más foglalkozásúak. Ez a változatosság gyakran a kiadványok tartalmi és formai színvonalán is látszik. A nem szakképzett történészek által írott munkák nem minden esetben felelnek meg a tudományos kutatási módszertan követelményeinek (pl. pontatlan hivatkozás, hiányos az irodalomjegyzék). Találkozhatunk szerkesztési, feldolgozási egyenetlenséggel, a forráskritika hiányával is. A szakemberek munkáival szemben is emelhető kifogás azért, mert - különösen a XX. század harmadik harmadában - kevés elsődleges, levéltári forrást használtak fel a monográfia készítése során. Ez a megállapítás nemcsak a középkorra, hanem a későbbi, jobban dokumentált korszakokra is vonatkozik. A hiányosság oka azonban sok esetben nem szubjektív, hanem objektív eredetű. Sokszor ugyanis a kiadó, a megrendelő által a kutatásra adott viszonylag kevés idő korlátozta az elmélyültebb vizsgálódást. Ugyancsak a kiadó vagy lektor felelőssége az elkészült kézirat megfelelő bírálata, az esetleges hiányosságok kijavíttatása, pótoltatása. Mindezen említett negatívumok ellenére örvendetes az, hogy egyre gyarapszik a községtörténeti könyvek száma. A községtörténeti monográfiák, helytörténeti kiadványok kiadása 1945 után, a hatvanas-hetvenes években, a honismereti mozgalom megélénkülésével lendült fel. Az anyagi hátteret a nyolcvanas évek közepéig a településeken a gazdasági hatalommal rendelkező mezőgazdasági és ipari üzemek, illetve a különböző színtű tanácsi és pártszervek biztosították. Támogatásukkal községtörténeti és megyei összefoglaló művek egyaránt készülhettek.24 Később, a rendszerváltás idején kiteljesedő gazdasági válság időlegesen beszűkítette az anyagi lehetőségeke, ugyanakkor a lakóhely múltja iránti érdeklődés megnőtt. A finanszírozási űrt pedig kezdték, kezdik egyre jobban betölteni az egyes településeken is megszerveződő alapítványok, egyesületek, melyek ha nem is teljes mértékben, de a helyi önkormányzatokkal közösen megszervezik és kiadják a helytörténeti munkákat. van: Szekszárd megyei város monográfiája. Szekszárd, 1941. 364 p. — GOMBKÖTŐ Sándor: Jobaházi Dőry Frigyes paradicsomi gazdaságának ismertetése. Paradicsom, 1936. 28 p. 24 A két forradalom Tolna megyében (1918-1919) Szerk. K. Balog János. 1969. 376 p. — Szekszárd 1944-1974. Szerk. K. Balog János, Letenyei György, Mátyás István. Szekszárd, 1974. — HORVÁTH Árpád: Szakcs mezőváros története. [Szakos), 1969. 333 p. — ULRICH Károly: Pálfa község krónikája. Pálfa, 1972. 118 p. — VARGA Ádám: Mözs község története. Mözs, 1973. 504 p. — HANÁK Ottó, id.: Németkér-emlékkönyv 1785-1985. Németkér, 1985. 267 p. — Szedres: Emlékkönyv [írta és összeállította Töttős Gábor] Szedres, 1988. 68 p. — HEGEDŰS Gyula: Pincehely nagyközség története és népszokásai. Pincehely, 1989. 244 p. — Bogyiszlói képek. Szerk. Kaczián János. Szekszárd, 1989. 229 p. Acta Papensia III (2003) 1-2. 99
