Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Forrásközlés - Hermann István, Ifj. : A karthauziak Pápán
Forrásközlés kecsegtethetett, ha a barátok közel voltak mecénásaikhoz. Erre pedig mi sem volt egyszerűbb, mint egy lakóház birtoklása a birtokközpontul szolgáló településen. Az 1520 körül vásárolt házat kevesebb, mint egy évtized elteltével eladták a szerzetesek. 1529 tavaszán kelt Péter lövöldi karthauzi perjel és Mészáros Benedek „adásvételi szerződése” (4). Szemmel láthatóan nem vált be a barátok számítása a pápai házzal kapcsolatban. A mohácsi vész után kialakult helyzetben előtérbe került a török elleni védekezés kérdése. A katonaállításból a lövöldi szerzetesek is kivették a részüket.22 Ez, illetve a kölcsönök,23 24 amelyek behajtására alig nyílt reménye a kolostornak, kimerítette a lövöldi karthauziak erejét. Egy nagyobb összegű kölcsön fizetésére kérte a kolostort I. Ferdinánd király 1528 decemberében is. A kért 1500 forint helyett a szerzetesek csupán 500 forintot tudtak az uralkodó rendelkezésére bocsátani a következő év januárjában. Ez is mutatja anyagi helyzetük romlását, illetve a kívülállók általi túlbecslését. További gondokat eredményezhetett, hogy a kölcsön visszafizetése nehézségekbe ütközött, az adókból való megígért jóváírása nem valósuk meg.2,1 Időben ezzel esik egybe a ház eladása. Talán nem túl merész következtetés azt akár ehhez a konkrét kölcsönhöz, akár tágabban a rend anyagi alapjának megrendüléséhez kötni. A házat a karthauziak 85 aranyforintért adták el Mészáros Benedeknek, fiának, János deáknak és név szerint meg nem nevezett leányainak. A XVI. század első feléből nem maradt ránk más pápai telek, illetve ház eladására vonatkozó adat, így a vételár értelmezése is nehézzé válik. Csupán feltételezhetjük azt is, hogy az 1630-ban kelt oklevélben (7) olvasható 135 forintnyi összeg, amelyért az egykori karthauzi-ház helyén álló lakóépület elkelt, nagyságrendjét tekintve hasonló a száz évvel korábbi vételárhoz.25 Nézzünk meg tehát néhány, a XVII. század első feléből fennmaradt pápai házárat összehasonlításul. 1608-ban Tóti Demeter városi jegyző vett házat az Új utcában 116 forintért;26 1615-ben Pordán János az Ispitály utcában 32 forintért;27 22 A lövöldi karthauzi kolostort az 1498. évi 20. törvénycikk 18 §-a 200 katona kiállítására kötelezte. Ez a szám a kolostor birtokainak ismeretében irreálisan magasnak tűnik, de egy 1528 körül keletkezett forrás megerősíti, hogy valóban ennyi fő kiállítását várták el a szerzetesektől. 1498: 1000—1526. évi törvény- czikkek. Szerk. Kolozsvári Sándor-Óvári Kelemen et al. Bp., 1899. (Magyar Törvénytár) 606.; 1528: BUNYITAY Vince-KARÁCSONYI János-RAPAICS Raymund: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából I. Bp., 1902. 423. (Az adatokat idézi: NÉMETH 1993-1994. 373.) 23 NÉMETH 1993-1994. 373. 24 Uo. 25 Abban szinte bizonyosak lehetünk, hogy a két épület nem ugyanaz. Ha máskor nem, a tizenötéves háború, s különösen a török uralom, majd a vallon lázadás körüli zűrzavaros időben feltételezhető a karthauziak által is birtokolt ház elpusztulása. (Erről az időszakról lásd PALFFY Géza: Pápa a hosszú török háborúban = A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete. Szerk. Hermann István. Pápa, 1997. 7-84.) Feltételezhetjük, hogy az ingatlan értékét a ház nagysága és állapota mellett befolyásolta a telek nagysága és elhelyezkedése is. Ez pedig minden bizonnyal változatlan maradt az eltelt egy évszázad alatt. Ez alapján valószínűsíthető, hogy az 1630-as és az 1529-es vételár nagyságrendjét tekintve körülbelül megfelel egymásnak. 26 Veszprém Megyei Levéltár [a továbbiakban VeML] Veszprém vármegye nemesi közgyűléseinek iratai, Úrbéri iratok, Különféle irományok [a továbbiakban IV. 1. g. bb. ] VIII. 439. Fasc. A N2. 13. 27 Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Levéltár, jelzet nélkül. Regesztája: O. 794. 356. 10. SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának (Pápa) kéziratkatalógusa, 1850 előtti kéziratok. Bp. 1987. (Magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusai 6.) 122. 236 ActaPapensiaII (2002) 3-4
