Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: írásbeliség és végrendelkezési gyakorlat Győrben a XVII. században
Műhely rendeléseiket itt nem részletezem,75 csupán egyet említek közülük. Az 1653-ban testáló Magnovich János győri kanonokot idézem, aki több konkrét rendelés után ezzel zárja mondandóját: „Utolszor az mi köniueimet illeti, tahat Testamentarius Uraimék szabadak legienek azok közül magoknak égi égi Imatsagos köniuet ualastani, az töbi maradgion en nalam tanuló két germeknek.”76 E rendelés azért érdekes számunkra, mert tudjuk, hogy a jelenlévő négy tanú között, aki így egy-egy imádságos könyvhöz juthatott, ott volt — két kanonok társaságában — Perestegi János, Győr vármegye szolgabírája, valamint Bellauari György, a káptalan nótáriusa is; másrészt e hagyomány a könyvhöz való hozzájutás egy lehetséges útját is mutatja. A „civil” könyves testálok még szűkszavúbbak. Az 1625-ben végrendelkező Buday Márton csak annyit mond, hogy könyveit az executoroknak hagyja.77 Bandy György sajkás hadnagy csupán azon kalendáriumát említi, melyről feljegyzései kapcsán már szó esett.78 Hogy bírt-e más könyveket is, vagy a Varga J. János által említett, többnyire csak kalendáriumot forgató katonáskodó nemesekhez79 volt hasonlatos, nem tudjuk; az viszont tény, hogy más forrásból két olyan Győrött szolgáló — igaz, német nemzetiségű — katonát is ismerünk a 17. század elejéről, akinek possessor-bejegyzésével könyv maradt fenn.80 A „tudós képíró”-nak mondott Ravasz János 1644-ben testált, témánk szempontjából a lehető legszűkszavúbban: „...a mi könyveim vannak, hagyom az fiamnak”.81 A jómódú kereskedő Oppaka György inventáriuma viszont két konkrétabb leírást is ad: „egy öreg könyv de jure et justitia” ill. „Ismét egy könyv phisicorum liber” — ahogy a leltár készítői felvették.82 Összességében tehát azt mondhatjuk: a végrendeletekből a civil lakosság könyves kultúrájáról szinte semmit sem tudunk meg. Feltűnő viszont, hogy a testáló deákok közül egy sem említ könyvet; és nincs ilyen adat több olyan személynél, akiről vagy más forrásból tudjuk, hogy volt neki, vagy körülményei miatt azt feltételezhetnénk. E kérdés vizsgálata messze vezetne; itt és most csupán a problémára utalunk. Utoljára hagytuk a végrendeleteken található aláírások vizsgálatát. Tóth István György több munkájában83 is foglalkozott a 17-18. századi iratokon található aláírások elemzésével és a végrendeleteket az alfabetizáció kutatására igen jó forrásnak 75 A 17. századi győri könyves adalékokról részletesebben ld.: HORVÁTH József 1993. 76 HORVÁTH József 1996. 181. 77 GYML, GYKHL, VK 1. köt. 196. 78 HORVÁTH József 1996. 27. 19 VARGA J. János 1988. 120-121. 80 A 17. századi győri possessorokat kutató Vásárhelyi Judit bukkant rá a székesegyház könyvtárának egyik kötetében Erasmus Eyczyng Győrött állomásozó német kapitány bejegyzésére (VÁSÁRHELYI Judit 1980. 259.); míg magam az OSZK állományában vettem véletlenül kézbe egy könyvet, mely a benne található bejegyzés szerint 1615-ben Johann Georg Gattenmayr győri kapitány tulajdonában volt (Biblische Figuren des Alten und Neuen Testaments. Frankfurt am Main, 1560.; jelzete: Quart. Lat. 544.) 81 SÖRÖS Pongrácz 1899. 679. 82 SÖRÖS Pongrácz 1899. 675. 87 Ld. pl. TÓTH István György 1987., 1992. és 1996. 92 ActaPapensiaII. (2002) 1-2.
