Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: írásbeliség és végrendelkezési gyakorlat Győrben a XVII. században
Műhely is, de igyekeztek írásba foglaltatni a rendeléseket. Ez nem véletlen: a testamentumra szükség lehetett a későbbiekben is. 1625. január 27-én mennek be a káptalanhoz Kaldj Zeöch István és Tolnay János győri esküdtek, akik azt vallják, hogy 1618-ban „Húsúét innep nap taian” tett néhai Plinczer Márton győri polgár testamentumot ő előttük és „Nehay Zymberger Giorgy, Züch Peter és Feieruary János Deák elotth”; most az özvegynek kellene a végrendelet, de „miuel hogy az originalliat sehol föl nem talalhattiok”, kérik a káptalant, hogy az ő elmondásuk alapján írja azt le ismét és erősítse meg — majd egyes szám első személyben leírják a néhai testáló rendelkezéseit.38 Hogy a káptalan ezt megtette, az egykor jelenvolt tanúk vallomásának 7 év távlatából hitelt adva, az viszont az „élő bizonyságok” fontos szerepét, tekintélyét is mutatja. A végrendelkezés gyakorlatát vizsgálva különösen izgalmasak azok az esetek, amikor a rendelés testamentumlevél formájában és kötetbe másolva egyaránt fennmaradt: a kettő összevetése jónéhány esetben „árulkodik”. A párok többségéről elmondható, hogy a hiteleshelyi bemásolt változat kidolgozottabb, pontosabban szerkesztett, ünnepélyesebb, mint a testamentumlevél; sőt néhány esetben az utóbbinak kifejezetten fogalmazvány-jellege van. így pl. Buiatt Olas Mátyás feleségének testamentumlevele összefüggéstelen, összevissza toldozott szöveget tartalmaz, míg az ezzel tartalmilag megegyező hiteleshelyi változat logikusan felépített és sokkal bővebb szövegezésű.39 Hasonló a helyzet Teöreök István özvegyének rendelésével: a levél címszavakba sűrítve tartalmazza mindazt, amit a könyvbeli változat kidolgozot- tan és a szokásnak megfelelően ír le.40 Például az utóbbi tartalmazza a szokásos „Elseöben aianlom Leölkömett az Teremted es megh ualto Istenemnek szentt kezeiben, Testemett peniglen hagiom hogy tisztessegesen temettessek az ö anianak az földnek giomraban”41 formulát is, mely a levél-változatban nem szerepel, viszont ki van hagyva a helye. Az eset nem egyedi; arra pedig még gyakrabban találunk példát, hogy a levélen a rendelések esetleges rendben követik egymást, melyeket utóbb besorszámoztak, és a testamentumkönyvbe már eszerint „másolták be” az utolsó akaratot.42 Persze nem zárható ki egy „köztes állapot”, az ünnepélyesen megszerkesztett testamentumlevél léte sem; néhány fennmaradt darab erre utal. Hans Pfaffenhofer fazekas 1616-ban kelt testamentumlevelének - mely csaknem szó szerint egyezik a bemásolt „változat” szövegével — végén a tanúk megerősítő formulája és 4 tanú aláírása után ott olvasható a káptalan 15 soros latin nyelvű megerősítése és ott látható pecsétje is43 — ez utóbbi a fellelt testamentumleveleken meglehetősen ritka. Máskor csak sejthetjük az ünnepélyesebb változat létét; így pl. Paysyartho Pál esetében, akinek meglévő testamentumlevelén semmiféle megerősítés, aláírás vagy ,e GYML, GYKHL, VK 1. köt. 182-183.; közölve: HORVÁTH József 1995. 69. 29 GYVL, Végrend. 35. sz. ill. GYML, GYKHL, VK 1. köt. 93-94.; az utóbbi közölve: HORVÁTH József 1995. 61-62., 36. sz. * GYVL, Végrend. 25. sz. ill. GYML, GYKHL, VK 1. köt. 20-21. o.; az utóbbi közölve: HORVÁTH József 1995. 33-34., 7. sz. 41 GYML, GYKHL, VK 1. köt. 20. 42 Vö. pl.: GYVL, Végrend. 44. sz. ill. GYML, GYKHL, VK 1. köt. 122-124. 42 GYVL, Végrend. 38. sz.; vö.: GYML, GYKHL, VK 1. köt. 91-92. Acta Papensia 11. (2002) 1-2. 87
