Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dukkon Ágnes: A tanítás és a szórakoztatás szempontjai a XVII. századi könyvnyomtatók gyakorlatában
Műhely bán. De ennél is meghökkentőbb példa Balassi életműve: istenes énekeit 1632-ben (Bártfa) és 1633-ban (Bécs) adják ki először, szerelmi költészete pedig még két évszázadig kéziratban várta a föltámadást, valójában a XX. században vált igazán ismertté és került a helyére a magyar irodalom történetében. A XVII. században azonban érzékelhetővé válik egy lassú változás: a kegyes és épületes művek, az elme és a lélek pallérozását szolgáló írások mellett egyre nagyobb teret kapnak az „egyéb” kategóriába sorolható kiadványok, pl. kalendáriumok, széphistóriák, népszerű történetek, tehát a szórakoztatást szolgáló nyomtatványok. Ez utóbbi csoport, de kiváltképpen a kalendáriumok még más feladatot is betöltötték, nevezetesen ezek tartották el a nyomdászt és kiadót, mert a legszélesebb rétegekből verbuválódott a vásárlóközönségük. Példaként említem a század két kimagasló személyiségét, Frölich Dávidot2 és Misztótfalusi Kis Miklóst, akik csak úgy tudták megvalósítani programjukat, hogy népszerű kiadványokat, naptárakat nyomtattak, melyek biztosították a pénzt a komolyabb munkákra. Frölich jeles tudós, matematikus, csillagász, a Medulla geographiae (1639) c., már a maga korában elhíresült földrajzkönyv szerzője, de megélhetését 1623-tól 1643-ig szintén nagy hírnévre szert tett kalendáriumainak köszönhette. 1643-ban III. Ferdinándtól megkapja a „császári és királyi matematikus” címet s vele évjáradékot, de a kalendárium-kiadást mégsem hagyja abba. Sikerült megalkotnia egy olyan naptártípust, melyben szerencsés módon tudta összekapcsolni a szórakoztatás és tanítás szempontjait. Az 1620-30-as évek enciklopédia-szerkesztési és kiadási lendülete, divatja, Alstedt példája is hozzájárult ahhoz, hogy a Boroszlóban kiadott német nyelvű naptáraiban évről évre komoly művelődéstörténeti anyagokat adjon közre (pl. az egyes népek történetéről, néprajzáról, földrajzáról, fizikai, csillagászati, teológiai kérdéseket vett sorra), de ugyanakkor nem hiányozhattak a horoszkópok, a szokásos naptári rigmusok, orvosi és mezőgazdasági tanácsok, a vásárok és a postajáratok jegyzékei, valamint a krónika sem. Frölich komoly tudós és hívő ember volt, így szükségesnek érezte az asztrológia és a keresztyén hit egymáshoz való viszonyát tisztázni. Elítéli a babonás és bálványimádó magatartást, azt vallja, hogy a csillagok csak jeleznek bizonyos dolgokat, de senkit nem kényszerítenek, a szabad akaratot nem veszik el az embertől, ezért nem kell fatalista módon közelíteni az asztrológiához. Ez a gondolat a század második felének naptárkiadóinál, de főleg a lőcsei Brewer-nyomdában kiadott kalendáriumokban majdnem szó szerint ismétlődik, jól dokumentálva az utókor számára, mit jelentett egy-egy erőteljes egyéniség hatása, s azt is, hogy a naptárak tartalma menynyire közösségi, folklórszerű műveltséganyagból állt össze. Frölich népszerűsége olyan nagy volt, hogy még halála, 1648 után is adtak ki a neve alatt kalendáriumokat, pl. Nümbergben 1655-ben Wolfgang Endter. A befogadó, azaz, a korabeli olvasó szempontjából rendkívül szerencsés volt a tudomány és a szórakoztatás ilyenfajta összekapcsolódása ezekben a naptárakban, melyhez ráadásul egy tiszteletreméltó 1 1 Frölichről részletesebben Id.az alábbi munkákat: DUKKON Ágnes: Asztrológia és keresztény bit a régi kalendáriumokban (Frölich Dávid) = Irodalomtörténeti Közlemények 1992. 5-6. sz.; PAVERCSIK Ilona: David Frölich sajátkezű feljegyzései műveiről. I—II. = Magyar Könyvszemle, 1996. 3—4. sz.; HAJÓS József: Dávid Frölich = Magyar Könyvszemle 1997.1. sz. 72 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
