Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dukkon Ágnes: A tanítás és a szórakoztatás szempontjai a XVII. századi könyvnyomtatók gyakorlatában
Műhely DUKKONÁGNES A tanítás és a szórakoztatás szempontjai a XVII. századi könyvnyomtatók gyakorlatában H A A RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK bibliográfiai köteteit (RMK, RMNy) lapozgatjuk, már az elején föltűnik az egyes nyomdák kínálatának tarkasága. Természetesen csak arról tudunk ítéletet alkotni, ami fennmaradt. De már a Szabó Károly által leírt anyag is elég változatos; a XVI. század utolsó harmada óta megfigyelhető a szórakoztatás és az „épületes dolgok" keveredése a nyomdászok és kiadók repertoárjában. Egyik példa lehet erre Heltai Gáspár Ponciánus császár históriája c. novellagyűjteménye, mely a magyar irodalom történetében a műfaj első képviselője. Nemeskürty István az 1976-os harmadik kiadás (1572 k., töredék, Kolozsvár, 1633, Lőcse, Brewer nyomda) utószavában írja, hogy Báthori István erdélyi fejedelem a protestáns vallási iratok terjesztésének mértéket akarván szabni, szigorú cenzúrával szabályozta a könyvkiadást. Így Heltai számára maradt a világi olvasmányok publikálása, terjesztése, pl. a Ponciánus-hislória, mely miatt mentegetőzik a „kegyes olvasónak” szóló előszóban, mondván, hogy nem ok nélkül folyamodik a lelki olvasmányok helyett az ilyesféle históriák kiadásához, mivel „akadály esett az fődolgokban” (értsd: Báthori István rendelete). De könnyen talál magának mentséget a szórakoztató novellák kiadásához: „De noha ez az munka, az Poncius császár históriájának kinyomtatása, sok embernek nem fog tetszeni: azért ugyan nem ok nélkül adtuk ki. Mert valakik ezeket az dolgokat igazán meg akarják mértékleni: nyilván jeles és fő tanoságok ez világi életre, igaz ítéletre és jeles erkölcsekre valók vágynak benne foglalva.”1 Ezután sorra veszi a „szép és jeles jószágokat” valamint a „gyarló és hitvány dolgokat" Ponciánus császár példáján, s mind a jókból, mind a rosszakból levonja a megfelelő következtetéseket, tanulságokat. Heltai szemlélete, magatartása, mely egyébként követőkre talált a XVII. századi protestáns könyvkiadók gyakorlatában, hűen tükrözi a megelőző korszakban kialakuló protestáns ethosz érvényesülését: az esztétikai élvezet, a szórakozás, a szép iránti vonzódás mindenképpen csak a „jeles erkölcsök”, a vallásetikai szempontok felügyelete alatt jelenhet meg. Ennek a gyökere természetesen mélyebben húzódik, hiszen a régi magyar szerelmi költészet, a virágénekek már a protestantizmus előtt is tilalom alá kerültek, s széphistóriáink, melyek a XVI. században keletkeztek, többnyire csak nagy késéssel, vagy a következő évszázadban jelenhettek meg nyomtatás1 HELTAI Gáspár: Ponciánus császár históriája. Magyar Helikon, 1976, 5. Acta Papensia II. (2002) 1-2. 71
