Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Szemle - Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában
Szemle bán az utazóközönség (és az otthonma- radók) mentalitásában, szokásaiban bekövetkező változásokra helyezte a hangsúlyt. írásából megtudhatjuk, hogy a vasút megjelenése és a vasúti áruszállítás hogyan hatott a lakosság fogyasztási kedvére (pl. az élvezeti cikkek rendszeresen eljuthattak már a falvakba is; az állomás vendéglőjében új ételekkel találkozhattak a betérők), hogyan változtak az öltözködési szokások (pl. helyi népviseletek elterjedése; az utazáskor felvett ünnepi ruhák divatja). A vidéken élők lényegében a vasúti forgalomnak (és a menetrendnek) köszönhetően ismerkedtek meg a nyilvánosan mért és országosan egységesített pontos idő fogalmával; a vasúti kocsikban pedig az állandó világításra csodálkozhattak rá a falvak lakosai. Az állomásépületeknél alkalmazott új megoldások (színes vakolat, szigetelés, pince, stb.) jótékony hatást gyakorolhattak az adott település építkezéseire is. A tanulmánykötet ötödik nagyobb egysége a dunántúli polgárság társasági életét, szórakozási lehetőségeit tárgyalja például a helyi egyesületek, a városi ünnepek vagy éppen az üdülési szokások elemzése révén. Az itt olvasható hét érdekes tanulmány közül ezúttal kettőről szólunk kissé részletesebben. Szakái Gyula a győri polgárok életmódját, értékrendjét és az abban bekövetkező változásokat a reklámtörténet módszereivel igyekezett feltérképezni. A hazai viszonylatban újszerűnek számító vizsgálata során a város legnagyobb példányszámú napilapjának hirdetéseit elemezte az 1880-90-es években. (E tanulmány helyet kapott Szakái 2002- ben megjelent monográfiájában is, amelyben a győri vállalkozó polgárság társadalomtörténetét dolgozta fel.). Az összegyűjtött több mint tízezer reklámot formai és tartalmi szempontok szerint csoportosította. Figyelt a hirdetések nagyságára, gyakoriságára, a képi ábrázolásokra, a reklámszövegek nyelvezetére és a vásárlásra kínált termékek, szolgáltatások jellegére. A szerző szerint az 1890-es évekre következett be a reklámokban és így a polgárság fogyasztási szokásaiban egy jelentős mérvű változás. Egyrészt megnőtt a hirdetési felület nagysága az újságban, látványosan javult a reklámok technikai minősége, illetve a hirdetők egyre inkább tudatos marketingstratégiát követtek termékeik reklámozásakor. Másrészt az olcsó és meglehetősen gyenge kivitelű hirdetéseket feladó kiskereskedőket fokozatosan kiszorították a lap hasábjairól az állandó és nagy méretű reklámokkal dolgozó áruházak. Végül átalakult a reklámozott termékek szerkezete is. Amíg az 1880-as években például az alkohol és a kávé uralta a lap hirdetési oldalait, addig egy évtized múlva a vezető szerepet már a polgári egészség- és testkultúrához köthető gyógyhatású szerek, fogápolási cikkek, illetve a ruházati termékek játszották. Gergely Anna tanulmánya a székes- fehérvári zsidó segélyegyletek meglehetősen zárt világába kalauzolja el az olvasót. (Témáját tekintve jól illeszkedik ehhez Radnóti Ilona írása, amely a kötet következő fejezetében kapott helyet. Az ő előadása a Baranya megyei zsidó hitközségek temetkezési szokásait vizsgálta.) A zsidóság a reformkortól kezdődően országszerte igen aktívnak bizonyult az egyesületek alapításában. Ebbéli tevékenysége azonban elsősorban nem a polgárosodás folyamatával, a civil társadalom önszerveződésével állt összefüggésben, hanem sokkal inkább a zsidó Acta Papensia II (2002) 3-4. 287
