Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Újraolvasó - Kiss István: A pápai céhek életéből
Újraolvasó hírét hallják, utána Írhassanak és sehol műhelyben meg ne maradhasson, valameddig magát meg nem igazítja az föllebb írt büntetésnek letételével.” (1750. f: 5. n: 11.) E céhekben tilos volt az éjjeli kimaradás, ha megengedték, csak tisztességes házban jöhettek össze mulatságra. Borbélyok céhszabályaiban ezt olvassuk: „Este 10 óra után tilos az utcán járni fél forint büntetés terhe alatt. Ha valaki tisztességesen akar mulatni, kérjen engedelmet.” (1750. f: 5. n: 11.) Talán az erkölcsösség megóvására hoztak a céhek olyan artikulusokat, hogy „minden ifjú mestert az céh feleség nélkül tarthat esztendeig, de esztendő múltán ha meg nem házasodik, és anélkül akar élni, mestersége annak letétettetik mindaddig, míg felesége nem lészen.” Pláne volt olyan céh, hogy csak feleséges mestereket vett föl kötelékébe, és kikötötte, hogy nejét megbecsülje és azzal békében éljen. E céhekben példás felebaráti szeretet uralkodott. Mondhatom, a keresztényszocializmus19 éppen nem új dolog, e céhek szabályaiban szépen kidomborodnak főbb elvei: Isten, haza s embertársaink szeretete. Gondoskodtak az elhagyottakról, özvegyekről, betegekről, s ha valaki elhalálozott, temetésén ott volt az egész céh, céhbeliek vitték koporsóját s ha nem volt költsége a temetésre, a céhládából, a közös vagyonból fedezték. A csapócéh 25. artikulusa így hangzott 1757-ben: „Ha Istennek, ő szent Felségének akarattya szerint valamelyik közülük meghalálosodnék, és annak jámbor társa és hitvese árván maradna, azon özvegynek a céh jó patrónussa és gondviselője tartozik lenni, és ha mesterségét folytatni akarná, tehát az céh olyan tudós, jó legényt, ki alkalmas, az mesterséghez tudó, azon özvegynek adni tartozik, mindaddig, míglen az Ur Isten szerencsével azon özvegyet megáldani fogja.” (1757. f: 6. n: 7.) IV. Elő volt írva a betegek látogatása és ápolása: „Hogyha valamely legényre Isten betegséget bocsátana, tartoznak ahhoz legények szerrel látogatni, akiknek a dékányok parancsolnak, hogyha pedig valamely abban engedetlen lenne, tartozik bírsággal egy garassal, mely teszen öt pénzt.” (1757. 13. art. f: 6. n: 7.) „Ha pedig valamely céhmester megbetegednék, tartozzék 2 céhmester annak őrizetére két mestert adni, azoknak két pénz ára gyertyát adjon és egy pint bort, ha penigh mesterlegény betegszik meg, mesterlegényt adjon, ha inas, inast adjon.” (1608. f: 6. n: 2.) Egy másik pont így hangzik: „Beteg legény mellett nappal egy, éjjel két legény legyen, és gondját viseljék, ha szegény.” Amint már említve volt, ha a céhbeli esetleg elhalálozott, testületileg kellett temetésükön megjelenniök. Erre vonatkozólag igen érdekes a borbélyok céhszabályzata: „Mikor az dékán az halott temetésére beretvát ereszt s a legény otthon vagyon s el nem mégyen, büntetése egy forint.” (1750. f: 5. n: 11.) 19 Kiss István politikai gondolkodását áthatotta a korszak szociálisan érzékeny valláserkölcsi eszménye. Teljes mértékben azonosult a pápaság XIX. század végi—XX. század eleji, a munkásságot, városi szegény rétegeket érintő enciklikáival. (Pl. XIII. Leó: Rerum novarum). 262 Acta Papensia II (2002) 3-4.
