Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Sz. Kristóf Ildikó: A számoktól a (jogi) szövegekig: alfabétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet
Műhely a Tripartitum — ellentétben compendiumával — nem említi azt, pontosabban explicit módon nem hivatkozik rá50. Ami végül egyes kiváltságolt etnikumok sajátos jogrendszerét illeti, mindeddig csak a — nyomtatásban 1544-től hozzáférhető — szász joggal tudtam összehasonlításokat végezni. A formula, jóllehet, ezekben a szövegekben is felbukkan, jelentősége a hét kereskedőváros eigenes Landrechtje tekintetében mégis jóval kisebbnek tűnik: inkább csak kivételes jogi esetekre vonatkozik51. Kutatásaimmal nem tartok még ott, hogy formulánk előfordulásának minden egyes mikrokontextusát számba tudnám venni. A jegyzetekben bemutatott példák alapján azonban már most jól látható legalábbis két jelentőségteljes szféra: a javak áfruházásának/elidegenítésének a kontextusa (adásvételi és hitelügyletek, javakhoz fűződő vagy nem fűződő tulajdon- és használati jogok), valamint a személyes identitás tanúsításának a kontextusa (származás, társadalmi státus, magaviselet). Rendkívül fontosnak látom, hogy a formula a kora újkori társadalom ennyire különböző vagyoni és státuscsoportjait fedi le. Azáltal, hogy egyaránt vonatkozik a jobbágyságra, a szabad királyi és a kevesebb kiváltsággal rendelkező városok polgárságára, s hogy még a nemesség középső és alsó rétegének az esetében is előfordul, az írásbeliség ismeretének, használatának nagy valószínűséggel olyasfajta korlátozott formáiról tanúskodik, melyek mindezen csoportokra egyaránt jellemzőek lehettek. Azt a jelenséget, amikor egy társadalomban az írásbeliség nincs még átfogóan jelen, amikor értéke még használói szemében is ambivalens, a korábbi kutatás „funkcionális” írásbeliségnek vagy (az elit rétegekre) „korlátozott” írásbeliségnek nevezte. Az azonban, amivel formulánk kapcsán szembesülünk, nem teljesen írható le ezekkel a fogalmakkal, hiszen ebben az esetben egy társadalmilag igen széles körben érvényes jogi norma foglalja mintegy magába a joghasználóktól elvárt/elvárható kommunikációs technikákat. Ezt a jelenséget jómagam inkább az Annak bizonyítását követelve meg, hogy jogos vagy jogtalan volt-e az elhajtás, kinek a tulajdonában állottak a marhák, formulánkat is beépíti a rendelet szövegébe: „an scilicet debite vel indebite facta fuerit abactio, debeat, tam ex productis litteris, quam ex testimoniis et aliis legitimis documentis, quod si qua partium judicio ipsiusmodi contenta esse noluerit, liberam habebit in comitatum appellandi facultatem.” Corpus statutorum IV (Első fele). 79-80. Kolozs megye 1657-es statútuma adóssági ügyekkel kapcsolatban hivatkozik az alternatív bizonyítási módra: „Az nyilván való adósságoknak melyek az eotven ftot felyül nem haladgyak azokk meghveteleben concludal az nemes Varmegje illyen methodust es rendet mind az keolczeon kert Summának meghveteliben: Hogy ha keotes avagj adós levele extál is valakinek es valami egjeb keotes vágj zalagosithas nem volna benne, hanem czjak igazan az adossaghrol avagj keolczjeon adót penzreol extal vágj ha adós levele nem volna is, de az dologit nylvan vagum, az exponens avagj Creditor, requirallia az varmegie Tiztit rolla úgymint az feo Birot es Vice Ispanyt, kik admoneallyak avagy admonealtassak az adóst, hogy usque ad octavum diem fizessen megh az Creditornak minden okvetetlen.” Corpus statutorum I. 288—289. (Kiemelések tőlem: Sz. K.I.) 50 WERBŐCZY István: i. m. 51 A szászok jogkönyvének általam használt 1684-es német nyelvű kiadása a következő kontextusokban emlékezik meg a jogi bizonyítás alternatív módjáról. Adóssági ügyekben: „Gnwgsam bewásene Schulden können auclt ohne Schuldbrief gefordert werden.’’ Der Sachsen in Siebenbürgen... 88. (Das dritte Buch, III) „Wenn der Schuld-Zettel verloren ist / soll man mit gnugsamer Beweisung die Schulden darthun” Uott. 22 (Das erste Buch, II). Nem szokványos körülmények között (pestisjárvány alatt) történő végrendelkezés esetében: „In Sterben- slaufften / wenn die grausame Plag der Pestilenz wütet /ist esgnug so der Testator für [vor] zweyen Monns oder Weibs-Personen /gemffenen oder ungeruffenen / oder auch Hausgenossen / seinen Willen anzeigt / unnd für [vor] ihnen Testament thut.” Uott. 69—70 (Das andere Buch, VI). (Kiemelések tőlem: Sz. K. I.) A szász jogkönyv korábbi kiadásai: 1544 (latinul), RMK 11/33. 1583 (latinul), RMK 11/172. 1583 (németül), RMK 11/173. Későbbi kiadás: 1700 (németül), RMK 11/1983. 26 Acta Papensia II (2002) 1-2.
