Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Újraolvasó - Kiss István: A pápai céhek életéből
Újraolvasó KISS ISTVÁN A pápai céhek életéből1 A RÉGI ÍRÁSOKAT nagy szeretettel böngészem. Egy ilyen alkalommal nagyon érdekes, tanulságos dologra bukkantam, és ez nem volt más, mint a valaha Pápán lévő különböző céhek szabályai, artikulusai. Milyen céhek divatoztak itt? Mikor jöttek létre e céhek és milyen volt valláserkölcsi életük? Azt tudjuk, hogy a régi világban ugyanazon mesterségben dolgozók bizonyos egyesületet, céhet alkottak, hogy érdekeiket kölcsönösen megvédjék. Ezen céhek vagy testületek szabályokkal voltak ellátva, és e szabályok szerint, mint önkormányzati testület elüljárót vagy más szóval atyamestert és dékánokat2 választott, kik szigorúan ügyeltek, hogy a céh törvényei pontosan betartassanak. Rendkívül fontos s üdvös hatása volt a céhrendszernek az egyes községek és városok életében. Maga a városi hatóság is többnyire ezekből alakul.3 A törvényes tekintély elismerése, a testületi szellem ébrentartása érdekében a céhrendszer igazi társadalmi szükségletet alkotott. Ezek voltak azon kor katolikus egyesületei, melyekben vállvetve dolgoztak iparosaink anyagi jólétükön s különösen a Krisztusi szellem ápolásán s felvirágoztatásán.4 Megvolt-e Pápán ez a céhrendszer s minő fokban? Azt hiszem, kevés dunántúli város előzte meg Pápát e téren. 1734. esztendő körül a következő céhek virágoztak Pápán: kovács, mészáros, magyar és német szabócéh, szijjártó, tímár, lakatos, borbély, takács, késműves, szűcs, gombkötő, ács, molnár, csizmadia, varga, cipész, csapó (szűrposztókészítő), gerencsér, pintér, asztalos, süvegjártó, magyar és német vargalegények céhe, kosárfonó, kerékgyártó, kőfaragó, gyapjúárus, posztókészítő, harisnya1 Kiss István (Vitnyéd, 1878 - Zalaszentbalázs, 1954): 1902-ben szentelték pappá, 1905-ben középiskolai hittanári oklevelet szerzett. Ettől kezdve káplán Pápán, s egyben a Református Kollégium katolikus növendékeinek hitoktatója. 1907—1910-ben hitoktató Veszprémben, majd 1953-ig zalaszentbalázsi plébános. Pápán bencés tanárokkal megindította a „Pápa és vidéke” c. hetilapot (1906-1944), és megírta a plébánia történetét, amely Hornig Károly püspök költségén 1908-ban meg is jelent. — „Az itt közölt adatokat az uradalmi levéltárból merítettem.” Dolgozatát a Katolikus Legényegyletben olvasta fel, nyomtatásban a Pápai Lapok 1906/20, 21,23, 24. számaiban jelent meg. (K4. Zs.) 2 A céh élén a céhmester állt, segítője volt az atyamester, aki az inasok és a legények ügyeivel foglalkozott. Öt hívták dékánnak is. ! Természetesen a.céhek, mint iparos testületek, mint önkormányzatok később jöttek létre, mint a települések (ön)igazgatási szervei. Talán arra gondolt a szerző, hogy a vezető céhes iparosok gyakran voltak tagjai a városi esküdtek testületének, a tanácsnak is. 1 A szerző cikkében megfogalmazott véleménye, a katolikus-protestáns szembennállásról a korabeli, éles felekezeti elkülönülés tükrében született. Acta Papensia II (2002) 3-4. 257
