Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Egy ősnyomtatvány kéziratoldala (Missale Strigoniense, 1486)
Forrásközlés AZ ŐSNYOMTATVÁNY Missale Strigoniense. Venetiis, 1486. 18. Mart. Erhardus Ratdolt, 2°. 236 levél [a8 b4 c2] a-i8 k10 m-z8 A-Dg E6. Levélszámozás: [14] I-CCXXI [1]. 2 hasábos, 39, 27 sor. Színes nyomású kánonfametszet, piros hangjegyvonalazás. Fekete és piros nyomás. Példányunk jelzete: Főszékesegyházi Könyvtár (Esztergom) Inc. XV. I. 139. Hivatkozások a műre: Knauz, Ferdinandus: Líbri missales ac breviaria ecclesiae Hungáriáé ad receptionem usque rítus romani. Strigonii, 1870. 7-10. — Szabó Károly- Hellebrandt Árpád: Régi Magyar Könyvtár III. Bp., 1896-1898. 11. — Horváth Ignác: A Magyar Nemzeti Múzeumi könyvtár ősnyomtatványainak jegyzéke = Magyar Könyvszemle, 1894. 21. — Sajó-Soltész: Catalogus incunabulorum... Bp., 1970. 2312ci. — Hubay Ilona: Missalia Hungária. Régi magyar misekönyvek. Bp., 1938. 24., 39., 3. sz. tábla. — RadóPolikárp: Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései. Bp., 1944. 76. — Sz. Koroknay Éva: Magyar reneszánsz könyvkötések. Kolostori és polgári műhelyek. Bp., 1973. (Művészettörténeti füzetek, 6.) 152. — Szendrei Janka: A magyar középkor hangjegyes forrásai. Bp., 1981. 74. — Csapodi Csaba-Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt l. Fönnmaradt kötetek: A-J. Bp., 1988. 1238. — Cimélia. Az Országos Széchényi Könyvtár kincsei. (Szerk. Karsay Orsolya) Bp., 2000. (Libri de libris) 219. Ősnyomtatványunk az itáliai ősnyomdászat „fővárosában”, Velencében került ki a sajtó alól I486, március 18-án. A kolofonban lévő adatokból kiderül, hogy a kötetet az augsburgi származású Erhard Ratdolt nyomtatta. Ratdolt akkor jött Velencébe, amikor ez a város művészetének és iparának fénykorát élte, s nyomdászatának gyors fellendülése a nyomdászokat nagy versengésre késztette. Ratdolt művészi kivitelű nyomtatványaival rögtön az elsők közé emelkedett, hiszen megteremtette a reneszánsz-ízlésű nyomtatott könyvdíszt. Indadíszes iniciáléi4 * 6 7 és lapszéldíszei nem utánozzák a kódexeket, hanem inkább antik motívumok alapján, a fametszés és a feketefehér nyomás eszközeivel törekszenek a tiszta, művészi stílus megteremtésére. Ebben a misszáléban is megtalálhatók ezek a jellegzetességek, a kötet legérdekesebb része azonban mégis az ötszínű kánonfametszet, amely a legelső Ratdolt színes fametszeteinek sorában. Esztergomban5 6 7 ma két példány van ebből a misekönyvből: egy pergamenre és egy papírra nyomott példány. A kánonfametszet csak a papírpéldányban van meg, a másikból kivágták. Ugyanakkor ez a példány csonka, az első és a 232-236. levelek hiányoznak; ezeket Petrus Lichtenstein 1512. évi esztergomi misekönyvéből pótlólag kötötték hozzá. Kötése korabeli, gótikus vaknyomásos bőrkötés, rézveretekkel/’ A pergamenpéldány kolofonjából az is kiderül, hogy a kötetet Mihály milkói püspök' rendeletére (de consensu ac favore Reverendissimi in Christo patris ac domini 4 Lásd közleményünk kezdő „A” betűjét! s További két példány az Országos Széchényi Könyvtárban van. Vö. SAJÓ-SOLTÉSZ 2312. 6 Feldolgozta: SZ. KOROKNAY 1973. 152. sz. 7 Mihály személyéről nincs adatunk, a milkói püspökség Moldva és Havasalföld határán volt. 1226-ban Róbert esztergomi érsek az akkor megtért kunok püspökévé Theodorik milkói püspököt tette. Hivatalá246 Acta Papensia II. (2002) 3-4.
