Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Sz. Kristóf Ildikó: A számoktól a (jogi) szövegekig: alfabétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet
Műhely látszik különbözni a királyi privilégiummal rendelkezőkétől: a Corpus statutorum rendeletéi valamint a földesúri hatóság alatt álló városokból származó peranyag tucatnyi példával szolgál a vagylagos bizonyítási forma mezővárosi jelenlétére is47. Formulánk ugyanakkor s' meg nem bizonyíthatná penig a' kereső Írásbeli vagy élő bizonysággal mennyi summában légyen nála a' zálog. Akkor a kereső csak maga hitivel affirmalhattya qvantitassat a' summának.” Uott. 27—28 (Tractatus primus, Titulus XXI). A végrendelkezés végrehajtásának legfőbb akadályát képező hátrahagyott adósságokról szóló cikkelynek csak a latin szövege tartalmazza formulánkat: „si creditores habuerit, qui sufficienti testimonio super ipsorum debitis fuldti fuerint, literali videlicet vel juratorum Civium, aut caeterorum fide dignorum ac honestorum virorum, aliarumq' personarum testimonio, debitum certificatum fuerit; illud testamentum nullius debet esse valoris.” Uott. 97 (Tractatus tertius, Titulus XVI). Végül, megtaláljuk a formulát a személyazonosság tanúsításának módját tárgyaló cikkelyekben is, így például a következőben: „Senkit a' Város Társaságában bé nem vészen, hanem ha nemzetét levéléi, avagy élő jámbor szeméüyekkelbizonyitya meg, hogy igaz ágyból való származott légyen.” Uott. 3 (Az városoknak szabadságok, Cap. V). (Kiemelések tőlem: Sz. K. I.) Szeged városban még a 18. század végén is akadnak olyan, ingó és ingatlan javak tulajdonjogának a tanúsítását célzó perek, melyekben semmiféle írott dokumentumról nem hallunk, a bíróság egyszerűen a szomszédok szóbeli vallomására hagyatkozik, s el is fogadja azt. így volt ez például 1794-ben, amikor Kováts alias Tanáts József házának és három köböl szántóföljének a hovatartozását és jogi státusát kilenc szomszéd tanúsította, akik közül — ellentétben a Tripartitum vagy Kithonich Directio methodicajának a felfogásával — hatan éppenséggel hatvan éven felüliek voltak (a legidősebbek 70, 83 és 86 éveseknek vallották magukat). CsmL, SzL, IV. A. 1018. f. 1. Az egyedi pereknél is beszédesebb az az 1773-ban beadott ún. gravamen (a külső, nagytanácstól a belső, kistanácshoz küldött panaszlevél), aminek huszonhetedik pontja így hangzik: „A jo portiozo régi Tőkés Gazdáknak igen nagy terhűkre, kárukra, és Jószágoknak meg csekenésére [sic!] vagyon, midőn az eő Kaszáló Rettyük, Szántó földgyük, Hazuk, és masefféle örögségük, ha mingyárt 40. vagy 50 esztendőktűl fogva Örökös jussal Birják is, csak azon okbul, hogy levelűk nincsen aféle örögsegekről, a fölpöresnek puszta bészedgyire ki hasanlo képen a Pörös Földrűl levelet nem mutatthat, meg itiltetnek." CsmL, SzL, IV. A. 1003. t. (Kiemelés tőlem: Sz. K. I.) 47 Kolozsvár 1588-ban kiadott, Privilegialis Executio Ciuitaús Colosvariensis című rendelete külön passzusban értekezik például „Az levelekbeli Bizonyságról” (Titulus octavus). Ennek az adóslevelek érvényét tárgyaló részéből kitűnik, hogy a bizonyítás írásos és szóbeli formája gyakorlatilag egyenértékűnek számított egymással, hiszen a szöveg egyrészt azt mondja, hogy "effele adós levelek mindenkor elegh bizonysagi az keresetnek”, másrészt viszont azt is, hogy „Ha az Felperes az eo adossagat, el éri az adoson, emberbeli nyelvan való bizonysagh áltál semmit nem art, ha az Fölperes az adós leveleket elvesztette volna is, két okért. Edgykert — mert az levelek dolga sok szerentsetlensegh alat forogh; Masikert mert az levelek czak emberek dolgainak emlekezeüre valók." Corpus statutorum I. 221. Az írásbeliség bizonyító erejének kétséges voltát hangsúlyozza a regestrumokról szóló passzus is: „Az holt embereknek kereskedő es aaros rendeknek es mies Embereknek Regestumok az ados- sagaak keresetire, es megh nyeresere nem teüyesseggel elegedendök, hanem Törvény szerent való Tornászok nélkül az az Flütnelkül vagy bizonysagh nélkül szűkölködnek." Uott. 221-222. Az írásbeliség korabeli ambivalens jogi értékéről tanúskodnak továbbá a városból származó más, az igazságszolgáltatás intézményes formáihoz kapcsolódó rendeletek is, mint például egy 1585-ös statútum, ami az idézés módjára vonatkozik: „aki idéz, hat a teorweny házánál lewen megh tartozzék mondany, hogjne légién ketsegh az Nemo írásban." Uott. 205-206. Pest város (mely a hódoltság után csak 1703-ban nyerte vissza szabad királyi városi rangját) 1697-ben megalkotott jogkönyvtervezetében a városi polgárságért folyamodó idegenektől — a Jus civile idézett előírásaihoz hasonlóan — vagy írott vagy szóbeli bizonyságot kért arról, hogy azok szabad állapotúak, becsületes életvitelűek, valamint katolikus vallásúak: „antequam autem in civium numerum recipiatur, et albo inscribatur, si incognita persona est, a Domino priori, vel ubi vixit, litteras testimoniales exhibeat, vel doceat, se istic loci honeste vixisse, seque liberum nec non Romanae Catholicae religioni addictum esse” BONIS György: Buda és Pest bírósági gyakorlata... 337. (Titulus II, Articulus II). Formulánk szépen megfogalmazott magyar nyelvű változatát olvashatjuk Felsőbánya 1738-ban kelt hasonló értelmű rendeletében is: „valaki más helyekről ez városban lakni jő, nullo habitu respectu, egyis kézimives [sic!] mesterségének gyakorlására mindaddig ls ne admittáltassék, mignem vagy hiteles bizonyságok által, vagy pedig hitelesen költ levélbeli attestatio által jobbágyi kötelességtől szabados voltárul, jámbor és nem feslett, annyival inkább nem czégéres életérűl, úgy viszontag, hogy nem mások ártalmára intézett indulatokat foveálni szokott ember legyen, producáland.” Corpus statutorum III. 752. Hogy a bizonyítás alternatív kommunikációs formája ingatlanátruházási ügyekben 24 Acta Papensia II (2002) 1-2.
