Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kis-Halas Judit: „Amikor gyógyítok, angyalok jelennek meg a szemem előtt”
Műhely Erzsiké mediátorként viselkedik a szentek, angyalok által benépesített, keresztény jellegű transzcendens szféra és a mindennapi élet színtere között: adományok és imák révén fordul hozzájuk, de tulajdonképpen — bár nagyon szelíd formában — kényszeríti őket az együttműködésre. I... I Mert én nekem az a mániám, hogy veszek a szentjeimnek virágot, (köhög), és úgy adom nekik azt a virágot, mint hogyha a munkájukat fizetném meg vele. Tehál ez egy olyan dolog, hogyha megajándékozzuk a szenteket valamivel, akkor az nekünk utána dupla szerencsét hoz. I...] Hát ezt biztosan hallottad má‘, hogy mikor azt mondják, azt, hogy valamit adsz a papnak, vagy adsz az apácáknak, vagy valakiknek, s akkor azt mondja egy pap, vagy az apáca, hogy az Isten fizesse meg. Ezt szokták mondani. Es ez így is van. így is van. A szentjeit: fogja munkára, velük dolgoztat, amikor gyógyít, vagy elősegíti a kliens által óhajtott dolgok beteljesülését: Na de most, hogyha én csinálok egy nyolcvanrnilliós kölcsönt, mondjuk öt hónap alatt, hogy sikerüljön nekik fölvenni, föl is veszik, akkor én úgy érzem, hogy azér' egy csokor virágot azér' megérdemelnének a szentjeink, itt, ahol dolgozunk. Es akkor még ez se. E.s akkor egy-kettő volt ilyen, akinek azt mondtam, hogy akkor nincs szüksége arra, hogy én még egyszer a szentjeimet befogjam a munkára, hogyha ő ilyen, hogy sajnál még egy csokor virágot is... A szentjei segítségét veszi igénybe akkor is, ha ellenségeit (az ellenséges rontót) akarja megbüntetni. Nem ő küzd meg „személyesen” velük, mint azt a boszorkány hagyományos ellenfelei teszik (akár maga a javas is), hanem a mennyei segítők kelnek pártfogoltjuk védelmére, anélkül, hogy neki kérnie kéne őket. Az őt bántalmazok rajta keresztül tulajdonképpen a szenteket sértik meg: illetéktelen területre, a szent szférába hatolnak be, tehát büntetést érdemelnek az azt benépesítő lényektől, vagyis a szentektől. [Gy: Es olyan már volt, hogy magát is így megbetegítette valaki így rontással, azon kívül, mikor ehhez az öregemberhez fordult? Mert amikor itt voltam múltkor, akkor mondta, hogy a szemét ...] Igen, szóval jött egy ilyen dolog, hogy az emberek egymással ellenségessek, abból a szempontból, hogy irigylik, hogy mit tud. /... J Úgyhogy vannak olyan emberek, akik ezt irigylik. Pedig a nagyon szentes ember, mint én példáid, azokat az embereket nem szabad ööö megátkozni, vagy megrántani, mert azokat ööö visszabünteti a szent dupkín. Tehát hogyha most ő nekem csinált egy, kísérletezett velem, végül is tud-, megtudtam utólagosan, hogy ki volt az. [Gy: Igen?] Igen. Megviaszoltam a házamat, és megtudtam azt, hogy ki az ellenségem, ki irigyli a tudásomat, és hogy ki volt képes arra, hogy velem szembeszálljon rossz dologgal. Mert mutatta nekem a viasz és a kártya, hogy annak a valakinek az üzlete, tehát a munkája tönkre fog menni, de még lesz neki egy Líbsérülése. Tehát a lába tönkre fog annak a férfinak menni, aki ezt nekem csinálta. [Gy: Aha, értem.] Na, és akkor olyan dolog történt, hogy három hét múlva betörtek a botjába, elvittek olyan háromszázezer forint értékű árukészletet. Tegnapelőtt meg valahogy a lova nagyon összetaposta a lábát. Úgyhogy pontosan megtudtam, hogy ő volt az. És eddig nagyon barátságos volt, és rnostandba' nagyon-nagyon elkerü'get. Úgyhogy semmiféle üzleti dologra' se, meg úgy különben se nemigen szeretne velem beszeni. Észrevettem. Pedig nem csiná’tarn vele Acta Papensia II (2002) 3-4. 229
