Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)

3-4. szám - Műhely - Kis-Halas Judit: „Amikor gyógyítok, angyalok jelennek meg a szemem előtt”

Műhely Ormánság haldokló falvainak — lakosainak száma 248 fő — és a felnőtt lakosság 60- 70 százaléka munkanélküli.10 Erzsiké a falu egyik legmódosabb lakójának számít, családjával a falu közepén levő takaros házacskában él, amely élénk színével, hófehér kerítésével és az ablakait díszítő hatalmas selyem-és élővirág csokrokkal kirí a szom­szédos kopott házak sorából. Eredeti foglakozása fodrász és már közel tizenöt éven keresztül tevékenykedett e szakmában, amikor súlyos megbetegedése — feltehetően depressziója — miatt fel kellett hagynia vele. Az orvosi kezelés hatástalannak bizo­nyult: I...] Az orvosok azt mondták, hogy idegi alapon történik. [...] Csak ütem, ütem. S akkor ööö nem volt kedvem semmit se csinálni. Akkor adtak rengeteg nyugtátokat, akkor még az betetőzött, mert a nyugtató az még rátett arra, hogy én lelki beteg vol­tam, vagy ilyen rontásos beteg. És akkor ez... sajnos nem tudtam belőle kilába'ni... Ekkor fordult először „népi” gyógyítóhoz: a Somogy megyei Töröcskén élő öntőasz- sjionyhoz majd később a szintén somogyi Visnyén lakó férfihoz, aki végül — a töröcskei öntőasszonyhoz hasonlóan viaszöntés segítségével — meggyógyította.11 [...] mikor tizenhárom hónapi táppénz után kétszer meg lettem viaszolva, akkor kénytelen voltam elhinni, mer' vártam, hogy na, most nem leszek rosszul, nem leszek rosszul. I...] És akkor nem lettem rosszul. Erzsiké nem sokkal gyógyulása után maga is a töröcskei és a visnyei gyógyítók nyom­dokaiba lépett: viaszöntéssel és jóslással kezdett foglalkozni. Azóta, vagyis éppen kilenc esztendeje, nem dolgozik, a gyógyításnak szentelte életét, emellett a családi gazdaság ügyeit is nagyrészt ő intézi. Tanulmányom következő részében azt a folyamatot mutatom be — követve a szent gyógyító életútjának kronológiáját — melynek során a három már említett mágikus hagyomány integrálódott Erzsiké életébe. 1. KÁRTYA VETÉS Erzsiké szakmája révén került kapcsolatba egy pécsi kártyajóssal, Rozika nénivel: az idős asszony egyik kliensétől szerzett tudomást az ügyes kezű fiatal fodrászlányról. Erzsiké hajlandó volt — megfelelő fizetség ellenében — időnként Pécsre utazni, és a lakásán rendbe szedni az idős jósnő haját. Egy kártyajósnő volt, a [Pannika] néni, ő Kertvárosba' lakott, ő nyomorék volt, és akkó' megkért, hogy menjek, fessem be a haját, mert ő nem tud járni... Rozika néni, a jósnő úgy ítélte meg, hogy Erzsikének tehetsége van a jósláshoz. így megtanította őt a kártyavetés fortélyaira, amit Erzsiké gyorsan megtanult, de csak mellékesen, szórakozásból foglalkozott vele. Erzsiké nem különleges, transzcendens tehetségének, hanem inkább akaratereje és céltudatossága gyümölcsének tartja a kártya ve tő tudományát. 10 Az adatokat a diósviszlói körjegyzőség dolgozói bocsátották rendelkezésemre. Köszönet érte. 11 A szóban forgó töröcskei öntőasszonytól, Fehér Györgyné Zsifkó Rozália (sz. 1913.) gyűjtött öntőimát a 13. szám alatt közli ERDÉLYI Zs. 1976. 133-136. 220 Acta Papensia II (2002) 3-4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom