Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kemecsi Lajos: Mezővárosi élet a hagyatéki leltárak tükrében
Műhely leltára is 1823-ból.60 A tatai hagyatéki becsük között szerepelnek egy-egy kereskedő teljes árukészletét felsoroló leltárak is. Ezek alapján kutathatóvá válik, hogy a vizsgált korszakban milyen tárgyakat szerzett be a népesség vásárlás útján. Az már a későbbi kutatások feladata, hogy megállapítsa hogyan hatott az egyes manufakturális termékek megjelenése az ízlésvilágra, a nép művészetére? Minden, hosszabb időszakban készült hagyatéki leltárakat felhasználó elemzés eredményeinek figyelembe vételénél ügyelni kell a leltárak készítésének időszakában lezajlott változásokra az anyagi kultúra terén. A tatai leltárak kutatásának folyamán gyorsan megállapítható volt, hogy egyes tárgytípusok kiszorultak, míg mások éppen ellenkezőleg terjedtek az 1770-1850 közötti évtizedekben. Az almárium, a modernebb hátaspad fokozatosan kiszorította a korábbi bútorok egyes típusait a használatból. A lágyfa és keményfa székek mellett 1810-ben már Lauka János csapómester hagyatékában szerepel 10 bőrszék is, márványkő asztallal együtt.61 Ezek a modernizációs kulturális folyamatok több hagyatéki leltárakat elemző vizsgálatban összecsengő eredménnyel kimutathatóak.62 Ezen folyamatok kutatásában fontos, hogy a leltárakban a tárgyak felsorolását a ház helyiségeinek jelölésével végzik-e. A tatai leltárak között több ilyen alapos is található, a kutató szerencséjére. Ezáltal nem kell pusztán a tételek sorrendjéből fakadó következtetésekre hagyatkoznunk, hogy egyes tárgyak éppen hol kerültek leltárba. A tatai mezővárosi lakosság vagyoni megoszlásának vizsgálatához a források többségét jelentő összeírásokban szereplő földnagyság és állatszám adatok nyújtanak segítséget. A mezővárosi társadalomban a vagyonosság hiteles mutatói az esetek többségében a mezőgazdasági értékek. Ettől csak az egyedül iparukból élő kézművesek illetve a jellegzetes jogállásúak térnek el (nemesek, zsidók).63 A tatai háztartások eszközellátottsága a hagyatéki leltárak alapján tehát különböző volt. Általánosan megállapítható azonban, hogy a felszereltség színvonala hasonlóan az ismert mezővárosi háztartások eszközkészletéhez magasabb, mint a falusi paraszti háztartásoké. Ezt részben magyarázza, hogy a földműves parasztgazdaságok „pénzkitermelő” képessége alacsonyabb volt, ezért a gazdálkodáshoz szükséges iparosok által készített eszközöket nagyon megbecsülték.64 A korszak mezővárosi népi építészetéhez is kitűnő források a hagyatéki leltárak.65 A tatai inventáriuinok alapján rekonstruálható - elsősorban a különböző használatú épületek értéke. Tanulságos adatok találhatóak az épületanyagokról és az épületszerkezeti részletekről, méretekről is. A kézművesekénél kisebb méretű és értéktelenebb lakóház alapján zsellér gazdaság rekonstruálható. Ezen esetekben a ló, sertés és a juh tartására alkalmas, igen szerény épületek pontosan körülhatárolják az ilyen társadalmi helyzetűek gazdálkodását.66 A jó minőségű faanyag a vizsgált korszakban általáno60 Steviadis Theodor vagyonának becsűje. Inventárium-gyűjtemény 3960. sz. 61 Uo. 3214. sz. 62 BENDA Gyula: i, m. 1989. 65 GRANASZTÓI Péter: i. m. 48. M SZABÓ Sarolta: i. m. 1997. 311. 65 Ilyen vizsgálatra kitűnő példa SZILÁGYI Miklós: i. ra. 1987. 66 Pl. Stengli Ferenc házának becsűje 1837-ből. Néprajzi Múzeum inventárium-gyűjteménye 4470. sz. 214 Acta Papensia II. (2002) 3-4.
