Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kemecsi Lajos: Mezővárosi élet a hagyatéki leltárak tükrében
Műhely A tatai csapók — illetve a hagyatéki leltárak egy részében posztósokként szereplő iparosok — aránya kiugróan magas a kézművesek összességét tekintve. Az iparág jelentőségét gróf Esterházy József is felismerte. Ezt bizonyítja, hogy 1750-ig földesúri alapítású posztómanufaktúra is működött a városban. Az 1749-ben alapított céh megerősödését a települések vízrajzi adottságai is elősegítették. A tatai csapómeste- rek által szőtt termékek között a pokróc és a szűrposztó volt a legjellemzőbb.3Q A tatai iparosok a 18-19. század fordulóján 1,3.000 vég posztót állítottak elő, amely 52.000 szűr elkészítéséhez volt elegendő. A mesterek száma ekkor megközelítette a 200-at.39 40 Ha a mesterek hozzátartozóit, illetve az iparban alkalmazott legényeket is számba vesszük, a 19. század első éveiben közel 1000 embernek adott kenyeret ez az iparág.41 A hagyatéki leltárak között szereplő kézművesek közel egyharmada ezt a mesterséget folytatta. Sajátos az, hogy az 1722-ben alakult fazekascéh tagjai közül egynek sem maradt fenn a hagyatéki leltára. A szép számmal megőrződött tatai kézműves inventarium között a korszakban már az egyik legerősebb céhre nem találunk utalást. Igaz, hogy a helyi jellegzetes népi kerámiát előállító kézművesek tevékenységének csúcspontja kívül esik a vizsgált korszak határán. A 19. század utolsó harmadában a Dunántúl második legnagyobb fazekas centrumaként ismeretes Tata. Ez a hiány is jelzi, hogy pusztán az esetlegesen előkerült hagyatéki leltárak alapján nem alkothatunk teljesen hiteles képet még a vizsgált perióduson belül sem.42 A tatai iparosok mobilitásának vizsgálatához illetve etnikai megoszlásuk feltárásához a hagyatéki leltárak mellett több más levéltári forrás nyújt segítséget.43 Pusztán az inventáriumok alapján a 18. században végbement költözési hullám jelentősége éppen csak érzékeltethető. A magyar iparosok között nagyobb stabilitást tapasztalunk, mivel többségük alacsonyabb képzettséget igénylő szakmában dolgozott és gazdálkodásuk sem korlátozódik kizárólagosan az iparos tevékenységre.44 A tatai iparosok hagyatéki leltárainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a mesteremberek is végeztek ekés földművelést. Összevetve a korábban publikált leltárakat elemző hazai kutatási eredményekkel, megállapítható, hogy a tatai kézművesek ekés földművelésének aránya számottevő, ha nem is olyan súlyú, mint Halason, de meghaladta a ceglédiek mértékét.45 A különböző mesterséget gyakorló iparosok gazdasági és társadalmi helyzetének elemzése mellett az ország távoli területein élő azonos ipart űzők inventáriumai is szolgálnak esetenként tanulságokkal.46 39 KRING Miklós: i. m. 409. * KRING Miklós: i. m. 406. 41 KRING Miklós: i. m. 406. 42 KEMECSI Lajos: Adatok a tatai fazekasság történetéhez = Komárom—Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. Tata, 1999a. 345—388. 43 Vö. KÖRMENDI Géza: i. m. 9-10. 44 BENDA Gyula-KIRÁLY Ferenc: Iparosok egy kisváros társadalmában. Keszthely 1711—1850 = VI. Kézművesipartörténeti Szimpózium. Veszprém, 1989. 31—47. 45 GRANASZTÓ Péter: i. m. 35. KOCSIS Gyula: i. m. 1993. 46 Pl. SZŰCS Judit: i. m. 1998. 630. vagy KEMECSI Lajos: Járműkészítő iparosok Észak—Dunántúlon Tanulmányok a kézműipar történetéből. Veszprém, 1999b. 79—96. Acta Papensia II. (2002) 3-4. 211
