Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Szacsvay Éva: Hang, kép, szöveg: a kommunikáció váltásai a templombelsők dekorációjának példáján
Műhely mindenhol következik be, mert sok helyen még sokáig maradnak meg a középkon templomok freskói, de már közéjük illesztenek keretekben feliratokat, igéket. Marosi Ernő a vakolatfestések feltárásai alapján is lassú, fokozatos átmenetet lát, és a növényi díszítés és a feliratok megjelenésében látja a korai váltást, a falak fehérre meszelése (a képek lefestése) viszonylag későn következik be, többnyire a templomok eredetének igazolásakor.9 Ezek a növényomainentikával és feliratokkal díszes vakolatfestések tehát előzményei a festett deszkamennyezeteknek és karzatoknak. Az átalakítás során a pro- testáns templombelső legfontosabb elemét a karzatot is legegyszerűbben fa beépítéssel lehetett megvalósítani, ennek gazdagítását szolgálhatta ismert protestáns külföldi példák szerint a felirat és növényi ornamentika alkalmazása. A protestáns művészet „igehirdető művészet” (Révész, 1944- 235.) A közép- európai protestantizmus következményeként egy felfokozott tárgydíszítő művészet is ki bontakozik, a képzőművészet háttérbe szorulása kedvezett a diszitőművészetnek, a feliratokkal eleinte a tárgyak szakrális használtát jelölik meg, különítik el a mindennapi tárgyaktól, sokszor azonban azokra is feliratokat tesznek, különösen, ha elhárítómágikus szerepet szánnak a feliratnak, ami a feliratozás egyik korai fontos motívuma. Az úrvacsora edények, a templomi bútorok, (úrasztal, ládák padok stb.) a templomban használatos textíliák, a könyvek (bibliák) kötései növényi ornamentikával, ritkán alakos betétekkel és gazdag feliratozással díszesek. A tárgyakra igéket tesznek, és ráírják az adományozó nevét, az adományozás idejét. Textíliák, bútorok, ötvös tárgyak magán- és egyházi tulajdonban a legmagasabb szintű műhelyekből kerülnek ki, és hazai példányokon e műhelyek hatása látszik, ritkán eredeti munkák is ismertek. Felirat és ábra, akár az ötvös munkák díszítésében, akár a textíliákon együtt található, egymást értelmezi. Művészeti értékük igen jelentős, hiszen míg a templomok építészetét tilalom övezte mintegy száz éven át, a kegytárgyak készítése, különösen az ötvös munkák iránti igény szinte felvirágoztatta e művészeti ágat. A tárgyakra és falakra, templomi berendezésekre tett igék a tanítás részei, intő, figyelmeztető, morális célzatú feliratok, de egyben (az Isten beszédét közvetítve) a hit terjesztésének eszközei. A 17. századi templomi feliratokban még az ördög elleni védekezés és az exorcium nyomai találhatók. Samorjai János 1636-os rendtartásának utolsó fejezete szabályozza az ördögűzés módjait. Ebben annak helyéül a templomot jelöli ki, feltehetően annak „piacterét”, az úrasztal előtti részt, tehát a centrumot, az ördögűzést végző személyt az idős presbiterek, férfiak sorából engedélyezi, és a fejezetben felsorolja azokat az igéket, amelyek az ördög űzésében alkalmasak, végül pedig közread néhány imádságot, amelyet hathatósnak tart.10 Az ördögűzés gyakorlata az alkalmas vagy legalkalmasabb imáknak és igéknek a szövegeit leírva kézbe adja, illetve közreadja, ugyanis a memorizált imák emlékezetbe idézésével, minél gyorsabban történő hangos mondásával lehet elűzni az ördögöt, mindenünnen, ahol csak megjelenhet. Ezért a cédulára felírt igék 9 MAROSI 1975. 65-66; 9. kép, Csaroda; 55—56. kép Magyarszecsőd. 10 SAMORJAI 1636. 201-229. Acta Papensia II (2002) 1-2. 185
