Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Benda Gyula: Írni tudás és iskola
Műhely BENDA GYULA írni tudás és iskola A Z ÍRNI-OLVASNI TUDÁS elterjedése, az iskolázottsági szint emelkedése fontos jellemzője, előfeltétele vagy mutatója a 18-20 századi nagy átalakulásnak, nevezzük azt modernizációnak, iparosodásnak vagy másként. Az írás és olvasás használata átalakította a műveltség szerkezetét, megnövelte az elérhető tudásanyag terjedelmét, a változásokhoz jobban alkalmazkodó mentalitást teremthetett. Az ími-olvasni tudás elterjedése és a gazdasági-társadalmi változások közti kapcsolattal számos magyarázó elmélet foglalkozik, mindegyik támaszkodik az ímitudás mérő kvantitatív idősorokra. A modem statisztika születésétől kezdve nagy figyelmet szentelt a műveltségi állapotok vizsgálatának: az iskolák állapotát és az iskolába járók számát a 18. századtól kísérli meg követni számos európai állam, köztük a Habsburg birodalom központi kormányzata is, s az 1867 utáni első magyar népszámlálás kiemelten vizsgálta a népesség írni és olvasni tudását. A korai iskolalátogatási statisztikák azonban nem mindig maradtak fenn, s 1870 előtt kísérlet sem volt a teljes népesség műveltségi állapotának (ími-olvasni tudásának) felmérésére. Az 1960-as években a társadalomtörténet s a tőle egyre inkább függetlenedő művelődés- (mentalitás-)történet az akkor divatos kvantitatív szemléletből kiindulva felfedezett egy megközelítő mérőeszközt: a sajátkezű aláírások és az azt helyettesítő keresztek számbavételét. Hz a módszer a társadalom jól körülhatárolható csoportjaiban keresztmetszeti és hosszabb idősoros adatokat teremthet a kutatás számára. Magyarországon Benda Kálmán honosította meg az aláírásokra épített elemzéseket, majd Tóth István György mélyítette el módszertanilag ezt a megközelítést (a magyarországi forrásadottságokhoz közelítve azt). Tóth István György monográfiája 1996-ban már jelentős eredményeket tudott szintetizálni egy országrészre és több társadalmi csoportra.1 Szintén a kvantitatív szemlélet idején született egy másik művelődéstörténeti megközelítés: ez az olvasáskulturát vizsgálja a könyvkiadás mennyiségi és minőségi (tartalmi) jellemzőivel, valamint a könyvek elterjedésének mérésével, elsősorban hagyatéki összeírások hasznosításával. Magyarországon is jelentős eredményeket tud felmutatni a könyvtörténeti megközelítés, de a falusi, mezővárosi népesség könyv- birtoklását még alig ismerjük (a leltárak alig jeleznek könyveket).1 1 2 Legújabban a középiskola szerepének vizsgálata került előtérbe, s a gimnáziumi anyakönyvek feldolgozására épülő elemzések a diákság rekrutációját (társadalmi és 1 TÓTH István György 1996. Tóth István György összefoglalója felment minket, hogy részletesen ismertessük az idevágó irodalmat. 2 A könyvtörténet eredményeiről újabban HUDI József: A veszprémi polgárság könyvkultúrája a 18—19. században = Történelmi Szemle XLII (2000) 1-2. sz. 91-113. Acta Papensia 11 (2002) 1-2. 173
