Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Hudi József: Az ími-olvasni tudás helyzete Veszprém megyében 1797-ben
Műhely pítványuk szegény nemesi ifjak taníttatását szolgálta.31 1752-ben Szondy Zsuzsanna végrendeletileg 15.000 rajnai forintos alapítvánnyal 18 magyarországi református diák tanulását kívánta támogatni; 4-000 forintos alapítványt tett 10 nemes ifjú jogi tanulmányaira és ágens tartására; ezen kívül 10.000 rajnai forintot hagyott a pápai egyházra és kollégiumra és 2.000-2.000 forintot a sárospataki és debreceni kollégiumokra.32 A Pápai Református Kollégium visszaállítása után a magánszemélyek és a nemesi községek intézményesen is gondoskodtak arról, hogy a tehetséges, de szegény gyermekek tovább tanulhassanak. 1790-1820 között 51 alapítvány gondoskodott a profesz- szori állások fenntartásáról és gyarapításáról, illetve a diákok ösztöndíjáról (alumniumáról).33 Az 1811 -es infláció után több alapítvány a korábbi jótétemények értékének megőrzését célozta. Az ösztöndíj odaítélésének módját az alapítványlevélben rögzítették. Rendszerint egy-egy nagyobb összeget tőkésítettek, s annak a kamatait használták fel a megadott célra. Az első jelentősebb alapítványt az Alsókáldon lakó özvegy Káldy Lajosné született Antal Judit tette 1790. szeptember 24-én, amikor 1.000 forintot ajánlott fel két ifjú 3-3 évig történő taníttatására. Tekintetes Cheinel Sámuel cs. k. kapitány 350 tételszám alatt összeírt, 1.000 Ft értékű könyvtárát 1795- ben végrendeletileg hagyományozta a kollégiumnak. Három művet azonnal átadott, a többit halála után kellett kiszolgáltatni. Tekintetes Roboz Ferenc veszprémi lakos, aki korábban a holland hadseregben szolgált, s zászlótartói ranggal vonult nyugalomba, 1799-ben január 1-én 2.000 Ft-ot alumnium céljára adományozott. Ugyanezen év október 19-én a kollégium „szabad dispositiojára" ismét 2.000 Ft-os alapítványt tett. Szálai Mihály szentgáli birtokos 1804-ben 400 Ft értékű ösztöndíj-alapítványt tett a szentgáli, vagy annak hiányában kövesdi, csopaki és paloznaki ifjak támogatására. Példáját nemes Kiss János herendi lakos követte, aki több könyvet, 2 haranglábat és 2 könyvszekrényt ajándékozott a kollégiumnak, hálából azért, hogy ,,a' Pápai oskolának tulajdoníthatom", hogy „eszmélődésemnél fogva az irigy sorssal is, ha nem játszani is, de vetélkedni meg tanultam". Kolrnár János, Veszprém vármegye Pápán lakó aliigyésze, majd ügyésze két alkalommal is alapítványt tett; 1804-ben - még alügyészként - 100 Ft értékben „matematikai eszközökkel”gyarapította a kollégiumi szertár állományát, 1810-ben pedig azt vállalta, hogy egy filozófiát és teológiát tanuló szegény deákot évi 12 rajnai forinttal (RFt) támogat. Erre talán Zsoldos János Veszprém vármegye orvosa ösztönözte, aki 1808-ban egy jó igyekezető ifjúnak havi 1-1 RFt támogatást biztosított. A legnagyobb alapítványt Kazay Gábor táblabíró, tótvázsonyi lakos és felesége, Oroszy Julianna tette 1817-ben: nádori adománylevéllel 10.000 forintot biztosítottak ösztöndíjakra és a kollégiumi könyvtár és múzeum fejlesztésére. A Kazayana 51 Az alapítványi támogatásból 1744-ben Debrecenben pl. a kollégiumi könyvtárat fejlesztették. 180 forint 8 dénár értékben megvásárolták az Acta Eruditorum Upúemium c. tudományos folyóirat 1682-1742 közötti évfolyamait. Vö. BARCZA József (szerk.): A Debreceni Református Kollégium története. Bp., 1988. 421. 12 TRÓCSÁNYI Zsolt (szerk.); A pápai kollégium története. Bp., 1981. 59-60. li Dunántúli református Egyházkerület Levéltára (DREL) I. Főiskola iratai. Tóth Ferenc egyházkerületi jegyző kimutatása: „A Pápai Collegium Fundátzióinak Lajstroma”, Pápa, 1819-1820. Acta Papensia II (2002) 1-2. 169
