Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése: helyi identitás- és mítoszteremtés
Műhely azon Pusztátis ott hagyni és uttyokat tovább követni, amintis jővén (2. oldal) a Túri Szállások45 között Mester Szállási Puszta46 felé, elérkeztek a Túri Kalapos Halomhoz, aholis bizonyos Méhész Emberre tanálkozván, tűle tanácsot kértek, hogy mondaná meg, ha a Mesterszállási puszta alkalmatos lennee Lakó Helynek, vagy sem? Melyre a Méhész Ember47 azt feleli, Édes Barátim való ugyan, hogy a Mesterszállási Pusztának Szép folyó vize vagyon, de minden felől a Szomszédok, úgy el csipkettek belőle, hogy majd csak fél Pusztának mondhatom48, az melly fölgye megmaradottis, Lapos, Székes, és gödrös. Demind az által magok Szemeikkel kívánván meg Látni, meg indúltak, és a Körözs49 Vize mellé érkezvén, bizonyos Öcsödi50 embereket tanáltak, Kik a Vizet Keczével halászták, mivel pedig ők ollyan hállót Soha az előtt nem láttak, igen Csudálkoztak rajt51, az után egy jő Pozsarat52 vévén magok(na)k, jól Lakának és Lovaikatis meg itaták. Tapasztalván pedig azon A víz olyan nagy fontosságú volt ebben az időben, hogy hiánya a terület elhagyására késztette a jászapátiakat. 45 Túri Szállások = mezőtúri tanyák. Ekkor valószínűleg állattartó tanya. A települési folytonosságát mindvégig megőrző Mezőtúron — szemben a környező településekkel — már a XVIII. század elején megjelentek a kiosztott jobbágytelkeken a tanyák. Ezek neve szálhís, nemcsak állattartó külterületi tanyát jelenthetett, hanem a mezőgazdasági üzem határbeli központját. Ezt igazolják, hogy ezeken a szállás okon lakó- és gazdasági épületek, istállók, fészerek, szőlő- és gyümölcsöskertek vannak. (Vö: SOOS 1958. 11—12., SOÓS-SZABÓ 1980. 630.) 46 Mester Szállási Puszta = Mesterszállás község. A középkori Kolbázszékhez tartozó kun község a XVI. század végén elpusztult, s nem is települt újjá. Pentz János 1699. évi összeírásában is pusztaként említi azzal, hogy templomának romjai még látszanak. (Vö: DÓSA—SZABÓ 1936. 91-101., SZABÓ—SZABÓ 1980. 600.) 47 Újabb epikus segítő. 48 A puszta települések esetében általános szokás volt, hogy területét a szomszédos lakott települések bérelték és földműveléssel, vagy még gyakrabban legeltető állattartással hasznosították. A hosszú lakatlan időszak alatt pedig — s Mesterszállás esetében ez már több, mint egy évszázad volt — könnyen előfordulhatott, hogy a határjelek megsemmisültek, vagy tudatosan elrontották őket. A Mesterszállás határát leíró méhész ember valószínűleg mezőtúri lehetett — Mezőtúr volt az egyedüli tartósan lakott hely a környékben —, mindenesetre jól ismerte a vidéket. Valószínűleg méheivel abban a körzetben vándorolt. (A méhészkedés XVIII. századi nagykunsági jelentőségéről Szilágyi Miklós írt tanulmányt: SZILÁGYI 1966. 71- 90.) 49 Körözs = Körös folyó. A környék népnyelvében a folyó nevét mind a mai napig -zs-vel ejtik. (Lásd: KAKUK 1972., KISS 1978. 358.) 50 Az egykor kun faluként ismert, majd Külső-Szolnok megyéhez tartozó Öcsöd 1714-ben települt újjá, de népessége a középkorival folytonosságot mutat. A Mezőtúrról visszatelepült egykori öcsödi lakosság mellé más vidékekről is érkeztek lakosok. (SZABÓ 1989. 82-83.) Mint a Körös alsó folyásának egyik legelőször újjáalakult községe, helyzeti előnyét ki is használta határának kialakításánál. Erre utalnak a határperek Kunszentmártonnal, amit Öcsöd sorra megnyert. (DÓSA-SZABÓ 1933-1934. 70-79.) 51 Kece = keceháló. Jellegzetesen nagyvízi, folyóvízi használatra alkalmas szerszám. A nagyvizeket nélkülöző Jászságban ismeretlen. Talán ezért is került be a „Megszálló levél” szövegébe, a hitelesítés igényével, s mintegy a rácsodálkozás élményének erősségét is jelezve. A kecehálók használatával azután a XVIII. század utolsó harmadáig megismerkedett s megtanult velük halászni a kunszentmártoni nép. (Vö: SZILÁGYI 1974. 145.) 52 Pozsár ponty, halfajta. (SZINNYEI 1897-1901. 204.) A Magyar Nyelv Történeti-etimológiai Szótára szerint ismeretlen eredetű szó, a ponttyal való összekapcsolása téves. (TESz III. 1976. 271. ) A „Megszálló levél” szövegösszefüggéséből a ponty jelentésre mellett súlymérték értelmezésére Is következtethetünk. Acta Papensia II. (2002) 1-2. 151
