Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Séra Bálint–Szalánszki Edit: Falra hányt ördög
Műhely Zoványi írja: „virágzott a babonáknak minden fajtája, és ba az ezért való felelősséget vonakodott is vállalni az egyházak dogmatikus fogalomköre, az ördög személyes létezéséről szóló tannal [...] szintén hozzájárult a terjedésükhöz. Az ördög kísértéseiben majdnem mindenki hitt, [...] sőt a természeten-kívüliséget éppen annyira megegyezőnek gondolták a természettel, mint a természet valódi törvényeit”23, így eredmény nélkül küzdöttek még a kirívóbb babonák ellen is. Legfőképpen az előjelekben, a kísértetekben, valamint a boszorkányokban való hit terjedt el mindenfelé. Valóban: még az ezt követő évszázadok dogmatikáiban is megtaláljuk az ördög létezéséről szóló tant. Egy 1888-ban írt dogmatikában24 olvasható az a kijelentés, mely szerint a sátán nemcsak az egyes ember ellen száll harcba, hanem az „isteni alapon nyugvó társas életrendek” ellen is fellép, azaz az egyház, az állam, és a család ellen. A rossz angyalok kategóriájának tárgyalásakor így fogalmaz a szerző: „Ez angyalok bukását valószínűleg a gőg — superbia —, mint az ő első bűnük [... ] idézte elő. S valószínű az is, hogy nem egyszerre, nem is egymás után, hanem bizonyos fő vezérlete alatt estek [...], kit az írás Sátánnak és Ördögnek nevez [...], s ki vagy rábeszéléssel vagy példaadással [... ] vonta őket ugyanazon bűn körébe. Ez pedig nem a teremtés hat napján belül [... j, hanem annak végével az első emberpár esete előtt a világ második hetében [...] történt. Mely napon? — bizonytalan.”25 Nyilvánvaló, hogy ez a kijelentés már egyfajta interpretációja a bibliai állításoknak, hiszen a Bibliában csak az első hét eseményeinek leírásánál találkozunk az egyes napok pontos számozásával, az első hét után már bizonytalan, hogy mennyi idő telik el például a bűnbeesésig, vagy egyáltalán, amíg Isten megteremti a nőt. Hogy mennyire él még jóval később is a Zoványi által említett hit, azt még egy példával illusztráljuk. Egy 1985-ben kiadott dogmatikában26 a szerző a Bibliában szereplő „középlényekről” ír: az angyalokról és a démoni hatalmasságokról, akiknek feje a sátán. Sorra veszi az ehhez kapcsolódó felfogásokat, s különösen a démoni erőket elutasító véleményeket állítja pellengérre. Hadd idézzünk egy példát ezek közül: „Nyomatékot adott a nemleges feleletnek, hogy úgyis csak népi képzetekről, babonaságokról van szó. Idegen elemektől tisztítjuk meg tehát a hitet, ha a primitív észjárás efféle babonás maradványait, mint idejét múlt s a hithez méltatlan dolgokat felszámoljuk.”27 A szerző ellenérve így hangzik: „A világháborúk százada oly hallatlan módon tapasztalhatta az emberben lappangó démoni erők valóságát, hogy a védő, őrző és segítő angyali hatalmakban keresik az ellensúlyt.”28 Ennél azonban többet állít. Véleménye szerint az emberek azzal teszik a legnagyobb szolgálatot a sátánnak, ha kétségbe vonják létét, valamint, ha csak az evilági rossz jelképének tekintik! Az ördög személyes létezéséről szóló tan a korábbi évszázadokhoz képest igen kevés változással él tovább egészen a huszadik századig. 23 ZOVÁNYI 1977.347. 24 MASZNYIK1888. 25 MASZNYIK 1888. 74. 26 TÖRÖK 1985. 27 TÖRÖK 1985. 220. “TÖRÖK 1985. 220-221 132 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
