Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv
Műhely 3. Szerződés vagy jegyzőkönyv A vádelvű és a nyomozati elvű bírósági modellek egyes elemei párhuzamosan is jelen lehettek a területileg és hierarchikusan is tagolt kora újkori magyar bírósági intézményrendszer joggyakorlatában. Mivel azonban a két modell alapvetően eltérő bírósági jegyzőkönyvezést alkalmazott, célszerű ezt a két rendszert az írásbeliség szempontjából is külön vizsgálni. A tanú kihallgatásának eljárási aktusát a jogi tételek, az érintett szaktudomány normáinak együttes érvényesülése38, illetve a kihallgatást végző bíró, vagy hatósági személy készségei, tapasztalatai jellemezték. A perjogi szabályozás kiterjedt mind a jogi keretekre, mind a metodikai tételekre, vagyis az eljárás ügymenetére. A büntetőeljárások jegyzőkönyvezési gyakorlata a 13. századtól honosodott meg Magyarországon. A 13-14. századtól évente 1-3 alkalommal, 5-7 megye lakossá- gának tartott nádori közgyűlések elsődleges feladata volt a közönséges gonosztevők kiirtása. A nádor kíséretének állandó tagja volt a fehérvári káptalan egy-egy tagja és egy ú.n. nádori ember, akik együttesen a hites tanúbizonyságot szolgáltatván jártak el. A köztudomású gonosztevőket az esküdt-ülnökök vették jegyzékbe (regestrum proscriptionale) az ítélettel együtt. A jegyzékbe felvett, vagyis levelesített személyeket (proscripti) ezután bárki bármi módon megbüntethette, megölhette. A vármegyék számára igen nagy költséggel megtartott nádori közgyűléseket az I486, évi 1 te. alapján szüntették be.39 A vármegyei nemesség és a nagybirtokosok úriszéki bíráskodásának kevés írásban rögzített nyoma maradt. Ezeknél jelentősebb viszont a hiteleshelyek írásbelisége, ahol nem ritkán az istenítéleti eljárások jegyzékbe foglalását is elvégezték. Ezek közül a legismertebb a Váradi Regestrumként nevezett irat. „A váradi lajstrom a lehető legkeményebb valóság, kiszakítva II. András korszakából. A benne ítélő, tárgyaló, vádló és bűnhődő személyek mind csontból és húsból való, élő tagjai valának annak a társadalomnak, a melyről a fentmaradt (sajnos, már csekély számú) hivatalos iratok, az oklevelek is beszélnek” — írta Borovszky Samu és Karácsonyi János az 1903-as szövegkiadás utószavában.40 A regestrum 364 perbeli esetet említ, ezek nagy része tüzesvaspróba által döntetett el. Mindezeket összefűzték, könyvbe kötötték, majd pedig erről több másolatot készítettek. „Nem összekevert kártyalapok lajstromunk esetei, hanem időrendben vezetett pontos jegyzőkönyvnek fennmaradt lapjai”41 — írták a közzétevő történészek. A Frater György által 1550-ben kinyomtatott Váradi Regestrumnak egyébként nem maradt fenn semmilyen kéziratos forrása, a jegyzék időrendi rekonstrukcióját Borovszky Samu és Karácsonyi János végezte el a kritikai ’* A magyar büntetőjogán általánosan használt jogi kézikönyv volt Werbőczy és Kithonich munkája (WERBŐCZY 1897; KITHONICH 1619; ECKHART 1954), továbbá a Praxis Criminalis kódex (Praxis Criminalis 1697; BÉLI-KAJTÁR 1988; SUGÁR 1987). A Kithonich-féle kódexről v.ö. még HOLL 1980 és WENCZEL-ECKHARDT 1946. A városi és vármegyei statútumok jogalkotó tevékenysége játszott még szerepet a bűnperek jogi szabályozásában. n BÉLI 1998.234-235. 40 KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903.108. 41 KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903.105. Acta Papensla II. (2002) 1-2. 107
